Születésnaposok
2012. február 12.
Franco Zeffirelli
1923. február 12. – én született Firenzében, olasz filmrendező, forgatókönyvíró.
Zeffirelli házasságon kívül született gyermek volt. Hatéves korában elvesztette édesanyját. Idős angol hölgyek vették pártfogásukba, akik felnyitották szemét az őt körülvevő világ szépségeire. (Életének ezt a részét idézi fel a Tea Mussolinivel című 1999-es alkotása.) Később a firenzei egyetemen építészetet tanult. Tanulmányait megszakította, s fegyveresen vett részt szülővárosa felszabadításában. Visszatérve az egyetemre, amatőr színielőadásokat is rendezett. Luchino Visconti már az egyetemen felfigyelt a tehetséges fiatalemberre, akit több filmjében asszisztenseként foglalkoztatott. Roberto Rossellini és Vittorio De Sica segédrendezőjeként az ifjú Zeffirelli a rendezői szakma további mesterfogásait sajátíthatta el. Filmes tapasztalatai ellenére először a színház világában kívánta kipróbálni képességeit. Néhány év alatt forradalmasította az operarendezés korszerűtlen, idejétmúlt stílusát. Előadásai frissek, elevenek, mozgalmasak voltak: hamarosan a milánói Scala, a párizsi Opera és a londoni Covent Garden legfoglalkoztatottabb rendezője lett. Az opera után – de azzal sohasem szakítva – érdeklődése az irodalmi klasszikusok felé fordult: egyik feladatának tekintette, hogy Shakespeare munkáit közel hozza a XX. század nézőihez, megőrizve az eredeti művek szellemiségét. Működése nyomán óriási Shakespeare-kultusz alakult ki Olaszországban.
Leghíresebb filmjei:
A makrancos hölgy (Richard Burton és Elizabeth Taylor 1967), ami meg hozta számára a sikert. Shakespeare komédiájának szellemes, látványos, az eredetihez méltó adaptációja.
A következő évben a Rómeó és Júlia filmváltozatával ha lehet, még nagyobb sikert aratott. Szenzációs ötletnek bizonyult, hogy a tragikus sorsú szerelmesek megformálására – szakítva az addigi színjátszási hagyományokkal – az eredeti szereplőknek megfelelő életkorú színészeket választott. Feltétlenül említést érdemel Nino Rota csodálatos kísérőzenéje is.
A közönség, főleg a fiatalok nagy tetszéssel fogadták a Napfivér, Holdnővér (1972) című munkáját is. A kritikusok már inkább vitatták a filmet, amely Assisi Szent Ferenc életének kissé idealizált feldolgozása.
Zeffirelli következő monumentális vállalkozása A názáreti Jézus volt, mely ötrészes tévésorozatként és kétrészes mozifilmként egyaránt elkészült. A közönségsiker most sem maradt el, ám a kritikusok többsége csupán szép képeskönyvként értékelte a produkciót.
Kissé kínosabb kudarc volt Zeffirelli modern Rómeó és Júlia-sztorija, a Végtelen szerelem (1981), melyet sokan és nem alaptalanul minősítettek giccsnek. (A Lionel Richie és Diana Ross által előadott betétdal, az Endless Love viszont világsláger lett.) A rendező főleg női főszereplőjével, az akkoriban igen divatos Brooke Shieldsszel volt elégedetlen: állítása szerint az egyik szerelmi jelenet felvétele közben kénytelen volt csiklandozni Shields talpát, hogy végre valami érzelem jelenjen meg a filmcsillagocska kifejezéstelen arcán. Mint a legtöbb Zeffirelli-film, a Végtelen szerelem is új tehetségeket mutatott be a közönségnek Tom Cruise és James Spader személyében. Az 1988-as velencei filmfesztiválon mutatták be Az ifjú Toscaninit, amit a közönség kinevetett. Ugyanezen a fesztiválon vetítették Martin Scorsese Krisztus utolsó megkísértése című drámáját is, amely ellen már a bemutató előtt példátlan tiltakozáshullám indult. Maga Zeffirelli is a Biennálé műsorpolitikájának felülvizsgálatát követelte, saját filmjének kínos premierje után azonban dühösen azt nyilatkozta, hogy soha többé nem teszi be a lábát Velencébe. Egyértelmű világsikert arattak azonban a '80-as években az operafilmjei: a Traviata és a Bajazzók Teresa Stratas és Plácido Domingo, a Parasztbecsület Domingo és Jelena Obrazcova, az Otello pedig ismét Domingo és Katia Ricciarelli főszereplésével.
A '90-es években Zeffirelli továbbra is megosztotta energiáit a színház és a film között. Míg az előbbi területen folytatódott diadalmenete, addig filmjeivel nem sikerült megismételnie korábbi alkotásai világsikereit. Újabb Shakespeare-adaptációja, a Hamlet (1990) főszerepére – ismét ellentmondva a színházi hagyományoknak – filozofálgató értelmiségi helyett egy akcióhőst szerződtetett az akkoriban különösen népszerű Mel Gibson személyében. Választását sokan bírálták, s a Gibson-rajongók sem akarták mindenáron látni kedvencüket az új szerepkörben.
Biztos mesterségbeli tudással, kitűnő szereposztással készült a Jane Eyre, Charlotte Brontë népszerű regényének újabb változata. 1964-ben Zeffirelli már készített egy tévéfilmet a legendás opera-énekesnő, Maria Callas Covent Garden-beli fellépéséről. 2002-es alkotása, a Mindörökké Callas a díva utolsó éveinek részben fiktív eseményein alapul, melyeken keresztül Zeffirelli saját ars poeticáját is megfogalmazza művészet és illúzió összefüggéseiről.. Legutóbbi filmje, a 2005-ben bemutatott Három fivér a Napfivér, Holdnővér folytatásaként készült. A mű nem keltett különösebb figyelmet, számos országban be sem mutatták.
Díjai:
- Oscar-díj 1969 jelölés Rómeó és Júlia, legjobb rendező, 1982 jelölés Traviata, legjobb művészeti rendezés (megosztva Gianni Quarantával)
- Golden Globe-díj 1969 jelölés Rómeó és Júlia, legjobb rendező
- Arany Málna díj 1982 jelölés Végtelen szerelem, legrosszabb rendező
- Arany Pálma 1986 jelölés Otello
- BAFTA-díj 1969 jelölés Rómeó és Júlia, legjobb rendezés; 1978 jelölés A názáreti Jézus, legjobb tévés produkció; 1984 díj Traviata, legjobb művészeti rendezés (megosztva Gianni Quarantával); 1984 jelölés Traviata, legjobb nem angol nyelvű film (megosztva Tarak Ben - Ammarral); 1987 jelölés Otello, legjobb nem angol nyelvű film (megosztva Menahem Golannal és Yoram Globusszal)
- David di Donatello-díj 1972 díj Napfivér, Holdnővér, legjobb rendező (megosztva Sergio Leonéval); 1979 Különdíj (European David); 1991 díj Hamlet, legjobb idegen nyelvű film; 2002 Különdíj (Special David)
- Ezüst Szalag-díj 1969 díj Rómeó és Júlia, legjobb rendező
- San Sebastián-i filmfesztivál 1973 OCIC-díj Napfivér, Holdnővér
Boldog Születésnapot Franco Zeffirellinek és köszönjük a több évtizedes kiváló munkáját!
Minden ma ünneplőnek is Boldog szülinapot!
Kép: internet
Infó: wikipédia
Mára Zeffirelli Végtelen szerelem c. filmjének híres betétdalát hoztam. Diana Ross és Lionel Richie tolmácsolásában: Endless Love. A videóink között találjátok.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Xaide
Pussz, Tündér