Születésnaposok
2012. február 26.
Victor Hugo
1802. február 26. – án született francia író, drámaíró, politikus († 1885 május 22.)
Édesapja Napóleon seregében szolgált, a tábornoki rangot szerezte meg. Anyja inkább királypárti volt. 1814-ben szülei elváltak, de eddig sokat költöztek és utaztak a katonai áthelyezések miatt addig. Eugène bátyjával ő anyjánál maradt. Korán megnyilvánult írói elhivatottsága, óriási ambíciók feszítették. Kevés irodalmi karriert jellemzett ilyen fiatalkori öntudat és tisztánlátás. Már 13 éves korából is maradtak meg verses füzetei. 1817-ben tizenöt évesen részt vett a Francia Akadémia által kiírt pályázaton s ettől kezdve sorra zsebelte be a sikereket. Fel is hagyott tanulmányaival és az írást választotta hitvallásnak. Első verseskötete 1821-ben jelent meg Ódák címmel. A Bourbonokat dicsérő versekért XVIII. Lajos évi 1000 frank kegydíjban részesítette. Ekkor mindössze 19 éves volt.
Ettől kezdve lelkes és kitartó küzdelmet vívott a romantikus irodalomért, valamint a romantikus dráma értékeiért. A színházi világ bevételét két rendszer, két hadsereg, két civilizáció egymással szemben állása dacára vívta ki. S a lelkes fiatal romantikusok vitték győzelemre a darabját, hatalmas tapsviharral, hangos ovációval, melytől a klasszicista hagyományok és a cenzúra tartotta távol a romantikát eleddig.
Érzelmei igazán két nőhöz fűzték, egyik felesége volt Adéle Hugo, aki csodálatos anyának bizonyult, de Juliette Drouet, a színésznő, 1833-től szinte az egész életét Hugonak szentelte, bár nem éltek együtt sosem.
Hugót gyakran nevezték „politikába keveredett költőnek”. Rossz szónoknak tartották, mert a kor szokásával – az improvizálással – ellentétben, előre megtanulta a szöveget. Sokan köpönyegforgatónak tartották, amikor az egykori királypárti költőből és a főrendi ház tagjából republikánus képviselő lett.
Az 1848-as forradalom idején a királyságot támogatta a francia főrend tagjaként, de később mégis habozott a független (párton kívüli) politizálás, a liberalizmus és a konzervativizmus között. A baloldali republikánusokkal osztozott a nép iránti szeretetben, a jobboldaliaknál elítélte a demokratikus reformok és a szociálpolitika teljes elutasítását. 1851. július 17-én klerikalizmussal vádolta az új kormányt, és elmarasztalta a „Kis Napóleon” (Napoléon le Petit) diktatórikus módszereit, így decemberben hamis útlevéllel emigrációba kényszerült.
Hugo végre hazatérhetett tizenkilenc évi emigráció után 1870. szeptember 5-én, mert megbukott a második császárság és megalakult a Harmadik Francia Köztársaság. Először Brüsszelben, majd Luxemburgban élt a kommün idején és hazafiasan segített minden menekülőn. 1885. május 22-én hunyt el. Végakarata szerint a szegények halottaskocsiján vitték a temetésre. A Père-Lachaise temető lett volna végső nyughelye, de az 1885. május 26-án hozott rendelet alapján a Panthéonban temették el, június 1-jén.
Monumentális életművéből néhány a teljesség igénye nélkül:
- A párizsi Notre-Dame (Notre Dame De Paris) (1831) regény
- A nyomorultak (Les Misérables), (1862) regény
- Cromwell (1827) dráma
- A király mulat (Le roi s'amuse, 1832) dráma
- Lukrécia Borgia (Lucrèce Borgia, 1833) dráma
- Tudor Mária (Marie Tudor, 1833) dráma
- A királyasszony Lovagja (Ruy Blas, 1838) dráma
Köszönjük Victor Hugo áldozatos munkásságát, melyben számos publicisztika, politikai értekezés, romantikus regény, verseskötet, zeneművek librettói és színházi darabok szövegei is szerepelnek. Sokoldalúsága előtt méltán hajthatunk fejet!
Kép: internet
Infó: wikipédia
Minden ma ünneplőnek Boldog Születésnapot!
Mai videót Kurt Cobain amerikai zenész (Nirvana) emlékére hoztam. The Man Who Sold The World c. dalt a videóink közt találjátok.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszi.
Xaide