Szürke Kocka
2011. február 15.
Körülnézek. Minden csupa szürke. Sötétes szürke. Egyedül ülök egy szobában, melyet a négy fal közrefog. Nincs semmi, és senki benne. Csak én, és a gondolataim, melyek a falon megjelennek. Van itt jó...és rossz. De legfőképp rossz. Azonban mélyen, legbelül megjelentek a remény gondolatai, képzetei, melyek hatalmas méreteket öltöttek, és az egész szobát beterítik. Karrier...család...jövő. Mind szép is jó. De amint belém hasít a mostani, kinti világ...a rideg, kietlen világ, ezek a képek eltörlődnek, és csak kétségbeesés maradt...és a gyűlölet. Gyűlölet az élet iránt, az ILYEN élet iránt, és gyűlölet az emberek iránt, kik idáig hagyják fajulni a dolgokat. Senki nem tesz semmit. Én se teszek. Ördögi körforgás az egész, végül a civilizáció belepusztul önmaga alkotói elemeibe: az emberiségbe.
Épp ezen látomás képek miatt bújok vissza a négy fal közé, és koncentrálok másra. A reményeimmel, a jó gondolatokkal..de keserű szájízt érzek, mert tudom: ezek mind hasztalanok. Csak ábrándok.
A bejegyzést írta: Cranium
Hozzászólások
időrendi sorrend