Talpra magyar…!
2011. március 13.
1848. március 15-ét joggal nevezi a történelem magyarságunk emlékezetes napjának. A magyar szabadság jelképe lett ez az ünnepünk.
Március 15…
az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharcot, a márciusi ifjakat, Petőfi Nemzeti dalát juttatja az eszembe.
A Nemzeti dalt szavalják szerte az egész országban a különböző rendezvényeken, az iskoláinkban, az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc eseményeire emlékezve.
A történelem tankönyveimből emlékezem vissza…
Az események folyamatát a márciusi ifjak készítették elő 163 évvel ezelőtt.
A 12 pont megfogalmazásától kezdve, annak Pilvax kávéháznál történt felolvasásán át, a Landerer nyomdánál történteken keresztül, a Nemzeti Színház, a Nemzeti Múzeum és a Múzeumkert épületeinél történt események idéződnek fel bennem.
Minden évben ezen a napon figyelemmel kísérhetjük neves színészek, előadóművészek által bemutatva ezeket a felemelő pillanatokat.
Az ünnepre való készülődés hatással van valamennyi magyar emberre határon innen és határon túl, akit a magyar emberek sorsa valamennyire is megérint. A történtek nem múltak el nyomtalanul. Nagyjaink megírták. És mi örök időkre megtanultuk mit jelenthetett akkor magyarnak lenni. Példával jártak előttünk…
Mert, mit kívánt az akkori Magyar Nemzet?
Legyen béke, szabadság és egyetértés!
1. A sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését,
2. Felelős minisztériumot Budapesten,
3. Évenkénti országgyűlést,
4. Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben,
5. Nemzeti őrsereget,
6. Közös teherviselést,
7. Úrbéri viszonyok megszüntetését,
8. Esküdtszéket, képviseletet egyenlőség alapján,
9. Nemzeti bankot,
10. A katonaság eskütételét az alkotmányra, és hogy a magyar katonáinkat ne vigyék külföldre…,
11. A politikai státus foglyok szabadon bocsátását,
12. Uniót.
Talán ma is jó pár pontban hasonlóakat kívánhatnánk.
Ők kivívták!
A pesti forradalom híre futótűzként terjedt a vidéki városokra.
Bécs engedményekre kényszerült. Április 7-én kinevezte a Batthyány-kormányt. A pesti országgyűlés megnyílt 1848. július elején….
Ezek a sorok jutnak még eszembe:
„Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
S ezt elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:…”
Ünnepeljük együtt március 15-ét és ugyanolyan lelkesedéssel mint a márciusi ifjak, kissé már elfáradva, kanyarítsunk egy piros-fehér-zöld nemzeti színű kokárdát magunknak és szavaljuk együtt a Nemzeti Dalt, Petőfi e csodálatos felrázó és felemelő versét:
Talpra magyar….!
- Zsoltné.Éva -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nekem ez az ünnep kettős jelentésű. Természetesen egyszer a magyarságom és a szabadság jelképe. Másodszor viszont megboldogult édesapám születésnapja, ami szintén fontos nekem!
Virágozzanak a fák,
legyen béke és jövő,
fiaink nőjenek az égig,
és szabad legyen a gondolat,
a haza!
Üdv, Pinokkió
Köszönöm. Másoknak örömet szerezni engem mindig boldogsággal és egy kis félelemmel is eltölt. De jó volt ez a kihívás, megmutatta, még vannak, vagytok egy páran, akik szeretik a jót is a másikban. :-)
Pussz,
Éva
Ez az ünnep áll az egyik legközelebb az én szívemhez is:-)
Köszönöm, hogy megírtad a cikkedet!
Pussz,
Tündér
Igen ez Magyar Ünnep.A legnagyobbjaink megtették, ami meg kellett. Közülünk ,pedig sokan szégyenlik a kokárdát, s ezzel szégyent hoznak ránk, s magukra.
Az identitás tudatunk messze elmarad attól, amit el lehetne várni a ma ifjúságától, s a hű utókortól. remélem egyszer mindenki büszkén viseli majd -e nap megmaradó hírnökét, a kokárdát. S szívből jön majd fel a múlt emléke, s nem csak iskolai kötelességből.
Üdv Éva.
Aki dolgozik elhiszem, hogy örül egy kis kikapcsolódásnak, de én, aki majd mindennap "ünnepelhetnék", örülök, ha végre kiszabadulhatok a négy fal közül és kedvemre lehetek kint a szabadban. Szép az idő. Minden napját ki kell használni. :-)
Puszi,
Éva