Tam-tam
2015. november 10.
Hangja élesen hasít bele a hajnali csendbe... tehetetlen tűri a dohogását, mit ütemes dobogás kíséri, már megint eszement, a falat püföli... hiába is próbálja csendre inteni, minden felesleges,... róla a szó lepereg...
Már nem tudja mi tévő legyen,... hogyan értesse meg vele, nyugtassa le, ezt így nem szabad, így nem lehet!...
Volt pár nyugodtabb napja,... pedig hogy reménykedett,... rajta semmi nem segített...
Hol vannak az ő határai, elviselni egy ilyen állapotot meddig képes, az idegei mikor mondják fel?... a végtelenségig?... feladni neki nem lehet!...
Ha már a szülő a védtelen, csak egyetlen reménye marad...semmi nem tarthat örökké!... azt kibírni nem szabad!
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Évikém, a tehetetlenség az egyik legrosszabb dolog az életben...Átérzem a helyzetedet.
Puszi
Köszönöm!
Puszi