Teázás kapcsán
2019. március 10.
Ahogy Ilike történetét olvastam,előjöttek az én gyerekkori emlékeim.
Az én drága boszorkányos nagynéném egy kis bányászfaluban élt.Hegyek közt,erdővel körülvéve.Sok időt töltöttem nála,ilyenkor együtt jártuk a hegyoldalakat,az erdőt és szedtünk gombát,vadkörtét,szedret,repiket,mikor mit lehetett.Esténként aztán teát főzött repikből.Szép kis üveg pohárba öntötte nekem,gyönyörködhettem a tea rubinpiros színében.Ha éppen nem volt citrom kéznél,pár csepp ecettel ízesítette nekem és cukorral.
Nem vagyok az a teázós,de ha rászánom magam ,eszembe jut a nagynéném és hogy meg kell adni a módját.Előveszem hát ilyenkor a szép kis teásbögrémet.
Talán ezért nem teázom gyakran,mert az szertartás,egy kis szünet,nem lehet kapkodni.Jól jön hozzá egy kis sütemény és még jobb lenne egy kis beszélgetés is barátokkal.Rohanó világunkban ilyesmire ritkán van idő.Sajnos!
A bejegyzést írta: Anyu
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.