újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Tegnap eseménydús napunk volt

2022. március 29.

Vissza a naplóhoz

2017. június 13.-i jegyzet:

Voltunk fent Pesten. Mikor jöttünk haza a távolsági busszal, a zsámbéki pihenő alatt elvitt a mentő, pedig már csak egy megálló választott el attól, hogy hazaérjünk. Na, de erről később.

Voltunk a Gabinál, aztán elmentünk vásárolni - amit utálok, de szükséges rossz - mert kellett már pár gönc. Végül csak papucsom lett (apámnak meg szandál), ezer fokban már a vászoncipő is meleg - még nekem is.

Voltunk a temetőben is, mert holnap lesz az Anyu halálának a 6. évfordulója és ha már Pesten voltunk, vittünk virágot.

3/4 6 körül hazaindultunk. Nagyon fosul voltam, a fejem szét akart robbanni és ülni is alig tudtam, valami erős gyengeség jött rám, a fejfájástól is. A palotai buszon még elvoltam, de csak mert a légkondi pont rám fújt, viszont a villamoson már éreztem, hogy "mindjárt lekapcsol a szervezetem". Koncentráltam, hogy jobban legyek, de nem igazán volt hatása. A távolsági buszon próbáltam aludni egy kicsit, de nem jött össze. Zsámbékon jártunk már, amikor éreztem, hogy valami tényleg nagyon nem oké. Mély levegőket vettem, meg a basketball-sapkámmal legyeztem az arcomat, pedig fújt a légkondi, de egyre szarabbul voltam úgy is, lángolt az arcom időnként. Megálltunk Zsámbékon és leállította a sofőr a buszt. Mondom apámnak nagyon szarul vagyok, haza kell érni lefeküdni, remélem nemsokat fogunk állni. Apám megkérdezte, 10 perc - jött a válasz. Éreztem, hogy történni fog valami. Leszálltak páran, apám is leszállt cigizni. Pár perc telt csak el, mikor elkezdett mindkét karom erősen bizseregni, lezsibbadni és kapkodtam a levegőt. Próbáltam előkotorni a pipát, mert azt hittem egy erős asztmás rohamban van részem. Az a rohadt zsibbadás olyan gyorsan terjedt, hogy mire meglett a pipa, alig tudtam megnyomni, a 2. fújás már nem is sikerült, mert addigra nem működött a kezem. Közben ott termett az apám. Később mesélte, hogy pont benézett a buszba és látta, hogy félre vagyok dőlve a tolószékben, amire azt hitte elaludtam, úgyhogy azért szállt fel, hogy felkeltsen, nehogy kiessek. Senki nem szólt le neki, pedig látták, hogy baj van, én meg nem tudtam semmit csinálni, szóval ja, közönyből jeles sok ember. -.- Mikor odajött látta, hogy rosszul vagyok és kérdezte, hogy mi a baj? Csak suttogni tudtam addigra, hogy nincs levegőm. Ekkorra bemerevedtek a kezeim, az ujjaim kifeszültek és groteszk pózba kényszerítette őket a görcs, míg mindkét csuklóm, meg könyököm beállt feszes görcsbe. Apám szólongatott, de csak erősen zihálni tudtam, majd jött a tetőpont, amikor elzsibbadt a szám is és a lábaim/lábujjaim is görcsbe rándultak, majd elkezdtem rángatózni egész testben. Agyilag ott voltam, bár ködösen és semmi felett nem volt kontrollom.
Nem pánikoltam be, csak meglepődtem. Apám megijedt. Odapattant egy nő, mondta, hogy ápoló. Megfogta a csuklómat és mondta apámnak, hogy nagyon gyors a pulzusom. Kérdezett, én válaszolni akartam, de csak hümmögni sikerült, ugyanis a szám nem mozdult, nem is éreztem, totál zsibbadt volt. Azt hitték stroke, én is azt hittem, a görcsöt megelőző bikaerős fejfájás miatt is, bár most volt időérzékem és a mini-szarságoknál nem szokott lenni. Közben hallottam, hogy a sofőr mentőt hív, meg mondja a diszpécsernek, hogy nem reagálok, csak bambulok. Akartam reagálni, de nem tudtam irányítani semmit. Próbálta apám meg a nő kihúzni a kezeimet, de totál merevek és görcsösek voltak, így nem erőltették. Apám mondta, hogy le kell szállni, de én nem voltam egészen képben és ellenkeztem volna, hogy ne szedjen ki a székből, mivel fel sem tudok kelni. Persze megszólalni nem tudtam, csak hümmögtem, meg nyúltam volna az öv felé, hogy nehogy kicsatolja, de a kezeim sem engedelmeskedtek. Aztán leesett, hogy székestől akar levinni és megnyugodtam. Nem tudom honnan gondoltam, hogy lábra akar állítani. Meg voltam zavarodva. Kb. negyedórát rohamoztam, mire legurítottak a buszról (addig faszán moziztak rajtam az utasok), mondta a sofőr, hogy jön a mentő. Ekkor már tudtam beszélni és a zavartság is enyhült, de még a karjaim/kezeim erősen zsibogtak, viszont legalább erővel már be tudtam csukni a markomat és a csuklóm/könyököm nem volt görcsös. Hajtogattam, hogy már jól vagyok. Mondták, hogy nem igazán, nézzem meg, hogy a törzsem és lábaim még mindig visszatérően rángatóznak. Tudtam én, de nem akartam kórházba kerülni. Pillanatok alatt odaért a rohamkocsi. Lefektettek, de akkorra már csak egy-egy rándulás volt, viszont mondta az ápoló, hogy be kell vigyenek. Rögzített a hordágyra és elindultunk, útközben mért vérnyomást/pulzust (előbbi alacsony, utóbbi magas volt), ujjamra tett oxigénszint mérő csipeszt (erről először 80%-ot mondott, később már 90 valamennyit, szóval kezdtem javulni). Apám kérdezgette, én pihenni próbáltam. Rohantunk az autópályán és szirénát hallottam, mire megszólaltam, hogy "na, egy másik mentő...", erre vigyorgott az ápoló, hogy "ezek mi vagyunk". :-D Kicsit nem voltam képben. :-D Próbáltam azért humorizálni, ahol adta a helyzet, meg amikor tisztult a fejem. Nagyon gyorsan Pestre értünk. Nem tudták mi a bajom és az alapbetegséget is figyelmenkívül hagyták + epilepsziát akartak rámhúzni, pedig mondtuk, hogy nem volt hab a számban, eszméletemnél voltam, stb. A mini stroke-ot elvetették és epilepsziára akartak kezelni. Vettek vért. Láttam egy nőt, hordágyon feküdt egy szál pelenkában, semmi takaró, vagy valami, a bejárattal szemben hagyták. Hányingerem volt megint, apám kért hánytálat, de azt mondták "hányjon zacskóba". Mondtuk, hogy nincs zacskónk, akkor elküldtek a mosdóba, ami zárva volt... Csomó ideig vártunk a sürgősségin és nem foglalkoztak velünk, szóval mondtam, hogy nem maradok, mert csak totóznak + már jól vagyok. Már nem volt távolsági busz haza, szóval elmentünk a Gabihoz, hogy majd ma reggel az orvosommal beszélünk. Így is lett. Ő is megvizsgált, megint alacsony volt a vérnyomásom, de más baj nem volt. A roham után a fejfájásom is elmúlt. :-O Mondta, hogy a keringési zavar és az ezzel járó oxigénhiány (amire az ezer fok is tett) okozhatta azt az erős fejfájást, meg a zavartságot és a többit, szóval az agyamban nem volt minden oké.

Nem így terveztük a tegnapi napot. :-D

Holnap megyünk az érsebészetre.

Rendes volt a Krisz, kidobott minket kocsival a buszpályaudvarra, így nem kellett végigzötyögni a fél várost.

A bejegyzést írta: Arnold91

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: