Tegnap kint ültünk a temetőbe:(((

2011. október 2.

Vissza a naplóhoz

Tegnap délután hazafelé lábaink a temető felé vittek bennünket, Barbi és Én szinte megszaporáztuk a lépteinket mintha valami azt mondaná látogasd meg imádott nagyszüleidet.....

Mikor kiértünk láttuk hogy a sír nem gazos, s mikor a fejfát megláttuk a két nevet sírás kerített a hatalmába bennünket csak ültünk s a könnyeink folytak, Barbi volt a legjobban elkeseredve nem tudja senki mennyit sír, kesereg a mami után aki mellett felnőtt...

Nem tudtam mit válaszoljak neki..., mikor kis arcán a könnyek csak hulltak lefelé.. hiába hiányzik és hiányozni is fog neki mert mindig azt mondta:

- Ha Ő elmegy, a felhőkön ülve vigyázz majd ránk!

Barbikának dédi és mami volt egy személyben, s nagyon megviselte őt mikor elment, s bár tudta és együtt voltunk vele az utolsó pillanatáig...

Sok idő eltelt s mikor elindultunk Barbi azt kérdezte:
- Anya ugye ti sokáig lesztek velem? - szemem könnybe lábadt megöleltem Barbit és szótlanul ballagtunk haza...

(ezen a képen meg velünk volt, köszönöm tesómnak hogy átküldte nekem)

Virtuálisan leteszem virágaimat!

A bejegyzést írta: Orsolya

Hozzászólások

időrendi sorrend

Orsolya

Igazad van Tinta köszönöm! Csak nehéz......, viszont ha van túl világ akkor onnan is figyelni fog bennünket és Barbikát, mert a szeretete mindig szívünkbe marad:))))


Pusz Orsolya

Tinta

Igazán szép és megható írás. Engem meg is ríkatott kicsit. Tudom milyen ez az érzés, ezért könnyebb is volt úgymond azonosulni.

Dédi mamámra emlékeztem vissza, akit nagyon szerettem és szeretek máig.
Úgy hiszem, hogy Ők valamilyen módon mindig velünk élnek.. A részeink örökre. :)
Szép napot!

Orsolya

Sziasztok csajok! Nem könnyű elfogadni, hogy már nem beszélget velünk,s nem fogja a kezünk, szép éveket éltünk le együtt és Barbika felnőtt mami mellette:)))

Mindig velünk lesz....

Puszik Orsolya

Lizelotte

Orsolya!

A szeretteink a szívünkben élnek tovább!

Puszi,

Liz

kiki64

Hogy meg tudják egymást ríkatni a közeli hozzátartozók, de most a hiány és a szeretet jegyében.
Szép bejegyzés volt, Orolya!

:)