Tegnap

2022. február 27.

Vissza a naplóhoz

2016. december 5.-i jegyzet:

hívta apámat az Éva, hogy nyáron tudunk-e repülni? Gőzünk sincs, mert fene tudja milyen lesz az állapotom, meg az erősítést sem kezdtük el, mert azóta sem intézte el a tápszert. Mostanában kellene a repülőjegyet megvenni, mert olcsóbb, de ahhoz tudnia kell, hogy tudunk-e menni. Az egyik géppel 2,5 órát repülünk Londonig, ott átszállunk és a másikkal 9-et, Calgary-ba. Remélem kijutunk.

Az Ildiék jönnek 16.-án, maradnak 18.-ig. Érdekes ez a nagy közeledés. Persze kiderült, hogy nem puszta szeretet a vezére, hanem megint érdekből keresett fel minket. Apám persze engedi, hogy ezredszer is palira vegyék, én meg már nem szólok, ha neki ez jó, tegye.

Felhúzott. Mikor a kutyámat elaltatták megbeszéltük, hogy nem lesz több állat amiatt sem, mert ha vele valami történik, én otthonba kerülök és oda nem vihetem őket, erre tegnap beszélgetett az Ildivel és mivel ő Maine Coon-t tenyészt, apámat megkérdezte, hogy kell-e, ő meg kért. Mikor beteg volt a Szutyok és a Margit, mindig hajtogatta, hogy nincs miből kezeltetni. Aki nem tud finanszírozni az állatnak egy esetleges kezelést, az ne vállaljon állatot! Most is mondtam neki, hogy fasza lesz ennyi állat (Füge, Margit, tavasszal befogadjuk a Gabi macskáját - mert megunta... ilyen embernek sem való állat - és még akar egy maine coon párt, hogy legyenek kölykök, aztán őket eladva pénzt keressen.) 4 macskát, 1 kutyát + ki tudja hány létszámos almot akar eltartani, mikor még a 3 állatunkra sem futotta, a dokira is mennyit várt szerencsétlen kutyám. Mindezek után tenyészteni akar. Nem normális! Mondom neki gondolkodjon már, a tenyésztés nem játék, érteni kell hozzá + szigorú szabályok vannak és sok pénz is kell hozzá, az állatoknak étel kell, rendszeres oltások, stb., de pénz nélkül hogyan? Ráadásul ha vele valami történik és engem otthonba tesz a Gyámügy, akkor ennyi állatnak hogyan lesz gazdája?

Aggódunk a Fügéért, mert borzasztóan bánatos. Alig eszik, egész nap fekszik és alszik, vagy csendben/vonyítva sír a Szutyok után. Teljesen be van fordulva. Simogatjuk, ölbevesszük, de semmi sem érdekli, csak bambul. Néha futkos, szimatol, keresi a Szutykot, aztán szomorúan lefekszik aludni. Tegnap bármit csináltunk, 2 órán keresztül vonyított, égnek emelt orral. Talán 3× hagyta abba kb. 5 percre. Addig vonyított a karomban is, míg elhányta magát.

Tegnap beszélt apám a Krisszel, elhozza a tolószékemet! Mobilis leszek végre! Már csak össze kell egyeztetni vele, meg a nővel, aki eladja, hogy mikor lehet érte menni. Ma ment külföldre, ezért a mai nap kilőve, holnap pedig Mikulás és mondtam tegnap apámnak, hogy hagyjuk azt a napot, mert ott a kislány a Krisznek, had Mikulásozzon a Hannával. Mostmár kibírok pár napot, meg ebben a csípős hidegben szigorúan megtiltotta a doki a kint tartózkodást, szóval úgysem megyek sehová.

Hiányzik a kutyám, de tegnap - és eddig ma is - vissza tudtam fogni a sírást. 3 napja ment el, elvileg még 'jogom van' hozzá, de az embernek időnként erőt kell venni magán, különben az életben nem tápászkodik fel. Nem szabad leragadni, Ő már jó helyen van. Rohadtul hiányzik, de nekünk menni kell tovább.

A bejegyzést írta: Arnold91