Tegnapelőtt

2022. augusztus 7.

Vissza a naplóhoz

2019. december 21.-i jegyzet:

ugyan stresszesen, kapkodósan indult a nap, de aztán fasza lett, megint történtek jó dolgok is. Voltunk a Szolgálattal egy előadáson, elég érdekes volt, aztán itthon voltunk, amikor valaki hozott nekünk ajándékot, azt mondta hallott a nehéz körülményeinkről, meg hogy hol lakunk és meg akart lepni bennünket. Kínos volt, de értékelendő a jószándéka és jócselekedete! Kellemes ünnepeket kívánt és átadott egy szatyor élelmet, pedig van most elég pénzünk is, ételünk is, mégis ragaszkodott ahhoz, hogy odaadja. Van még emberség a Földön! Aztán az egyik ismerősünk is betoppant két szatyor mindenfélével, olyan ételekkel, meg nassolnivalókkal, amikre nekünk nem telne, ami duplán zavarbaejtővé tette a dolgot, de azt mondta ez az ő Karácsonyi ajándéka, fogadjuk el. Kapkodom a fejemet a sok áldás tapasztalásakor. Mostanság zúdulnak ránk a jó dolgok. :-O

Hajlandó volt az öregem tegnap megnézni a házat, szóval hatott a tegnapelőtti fejmosásom. El is fogadta, de csak kényszerből. Ha minden igaz januárban költözünk át.

Fáradtak vagyunk, hajtós időszak van mögöttünk, meg annyi inger ért/ér bennünket, hogy kapkodtuk/kapkodjuk a fejünket, de nem bánom, kell már élni is, nem csak létezni.

Tegnap az egyik Szolgálati taggal beszélgettünk mélyebben az életünkről (ő kérdezgetett minket), aztán amikor megkérdezte a fatert, hogy szerinte milyen volna az életünk, ha az anyu élne, kicsit sírvafakadt. Ez engem amellett, hogy nagyon meglepett, meg is rázott, akármilyen is velem. Szar volt úgy látni, meg hogy neki is fáj, hiába nem beszél róla, úgyhogy kicsit én is bekönnyeztem, persze észrevétlenül és villámgyorsan legyűrtem magamba azt a vihart, ami zajlott bennem.
Utána eltereltük a figyelmünket, lekötöttek a feladatok is, úgyhogy hamar helyrebillentek a dolgok.

Majdnem biztos, hogy jön az öcsém Karácsonyra. Jó volna, ha le tudná zsírozni.

A bejegyzést írta: Arnold91