Telihold éjjel
2020. május 10.
Tegnap éjjel fantasztikus fénnyel ragyogott a telihold. A kései vacsora után a kialvatlanságtól tizenegykor elnyomott az álom, de háromnegyed óra múlva úgy ébredtem, hogy nem tudtam ki és hol vagyok, majd miután beazonosítottam magamat és a szobát, a következő gondolatom az volt, hogy te hol vagy? Majdnem éjfél volt.
Majd a földszinten összefutottunk, csokiztunk, pálinkáztunk, aztán mindenfélén nevettünk, stand up comedy-ztem neked az ágyban, közben már vinnyogva röhögtem a féldecitől, majd elcsábítottuk egymást újra, és olyan élményt éltünk át együtt, hogy tudtam, ilyet még soha életemben nem éreztem, annyira fantasztikus volt veled, s közben azt mondtam: "Istenem!" és utána: "aztarohadtkurvaeget!" Erre egyszerre törtünk ki a nevetésben.
Hajnali három felé járt, kint ültünk a teraszon, s amikor azt mondtad, hogy annyira hihetetlenül gyönyörűnek és boldognak látszottam szex közben - miközben ellágyulva néztél rám, mint egy szerelmes férfi, könnyes lett a szemed. És odaléptél, hogy ne lássam, de késő volt. Láttam. De csak öleltelek és tudtam, kibírhatatlan lesz egymás nélkül.
S később, egymás kezét fogva az álom határán el is suttogtam, hogy láttam ám a szemedet, amikor meghatódtál, de nem értetted, mert már csak holtfáradtan motyogtam.
S reggel kicsivel előbb ébredve nálad, alvást mímeltem, s élveztem, ahogyan a kezed ráteszed a takaró alól kiszökő, napfényben fürdő mellemre, majd addig ficeregtem, míg a puncimat is megtaláltad, s örömbe simogattál. De többet akartam, s mikor azt mondtad, hogy aludjak még, az első férfi lettél, akinek könyörögni kezdtem:
- Lécci, lécci!
De többet sem kellett mondanom és máris megforgattál, hogy belém hatolj újra.
- Istenem! - szóltam már másodszor is, neked.
Inkább higgyünk a lehetségesben, mintsem a lehetetlen elbátortalanítson minket!
#visszafogottvenusz #telihold
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.