Telki
2025. február 2.
Most, hogy úgy néz ki, hogy Telkiben tarthatok egy tízperces előadást a kertemről március utolsó hétvégéjén, gondolkoztam, hogy fél percben mit is mondhatnék magamról a vadidegeneknek vagy épp a vad idegeneknek, mint debütáló elsőbálozó kislány.
Talán annyit mondhatnék, hogy legelső gyermekkori emlékeim, hogy anyámmal vetettük ketten a kukoricasorokat, közé a két legszélső sorba tarka- és fehérbabot és futó fajta tököket, hogy takarja a talajt és vedje a kiszáradástól, pont mint az indiánok, majd vetettünk krumplit máshová. Egy másik, hogy öregapám mindig megkért, hogy én vessem el a sárgarépa, petrezselyem és paszternák magokat, mert ha én vetem, nem kell egyelni, olyan ügyes kezű vagyok. A dughagymát is mindig velem duggatta el, én meg mindig örültem a kis zsebpénznek, mert rendes sváblány vagyok.
Talán valahogy így kezdeném. A föld szeretetét mezítlábas kislányként szívtam magamba még jóval azelőtt, hogy olvasni tudtam volna.
- Virág -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.