Tényleg örökké tart?

2015. december 7.

Vissza a naplóhoz

Mert annyira fáj, akit nem a kín, hanem az élet gyötör. Rosszabb, minden szeretet, mint a hiány. Nem a kiáltásom nem fogod fel...hanem azt sem, mit rontottam el? Nem kérdezed, hogyan lennék jobb? Egyszer sebzett vad, egyszer unalmas szerető. De mindig, mindig: Kétszínű. Nem fogom elárulni, otthon vagyok. Mert a király nem hiányzik. Csak gyorsan tűnjek el, innen. Láttam is, hogy összepakolok, és nem fogok senkinek sem hiányozni. Nem kapok meg mindent, de mindenem megvan. Az utolsó szava; nem hagy el. Ettől még kapok egy lapot. Piros. Nem értem? Miért kell a színnek a gyásznak lennie. A megváltó könnycseppek kínoznak, mert nincs nálam, az lett...kérlek ne aggódj. Nem akarom, nem kértem az élettől, hogy örök legyen. Annyit, hogy boldog legyen, s ne haragudjon. Mert a tisztelet, a tisztátalan...Lent és fent, ugyanaz! Ennyi

A bejegyzést írta: Zsó

Hozzászólások

időrendi sorrend

Yolla

Miért kínlódsz?
Tegyél végre a végére egy szép kövér pontot, ami elmúlt, azon úgysem változtathatsz, de okosabban élheted a napjaidat, ha elengeded a múltat.