Tesze-tuszaság

2017. július 28.

Vissza a naplóhoz

Egyik írótársam "Közöny" c. bejegyzése hozta ki ezt belőlem, de se vége, se hossza nem lett volna a beszélgetésnek, ezért ide irkálom a mondandóm, bár itt sem számíthatunk túl nagy közönségre.

Sajnos mindannyiunkról szól az egymás iránti "közömbösség", közönyösség, mi a különbség, döntsd el. Ebben te, én és mindenki benne van, akik részei vagyunk ennek a társadalomnak. Ezt tapasztaljuk közlekedéseink során is.

Engedjetek meg egy epizódot, amit megosztok, megtapasztaltam, tehát igaz.

Mint a heringek zsúfolódtunk össze a kora reggeli buszon. Szólót küldtek, mint mindig ebben az órában, pedig ilyenkor nem ártana figyelembe venni a forgalmat, de hát széllel szemben?.. Az egy másik kérdés, hogy én egy közvetlen - átszállásmentes - járatot vártam, melyet időközben megszüntettek. Észre kellene venniük mit kíván a magyar nép!
Kétszer is meggondolom ezek után, hogy ebből a korai indulásból rendszert csináljak.

Nyugdíjas vagyok. Ráérnék tehát később is elindulni, sőt ki sem mozdulni akár itthonról, ha úgy tartja úri kedvem, vagy a nyári forróság visszatart, de a teendők sokasága odakint a kertben is megkívánják a jelenlétet. Semmi sem történik csak úgy magától. A természet tette a dolgát. Örülhetünk a hosszú forró nyár közbeni egy kis enyhet adó zápornak, hűvösebb időnek. Egy gonddal kevesebb annak, aki öntözésre adná a fejét ilyentájt és nem kell attól tartania, hogy a szélvihar levitte a tetőt a feje fölött a házáról, lévén panellakó. Ez az eshetőség tehát kipipálva. Koncentrálhat a munkára, ami odakint várja. De odáig el kell jutnia. Addig kicsit lazíthat, nyaralhat, ha úgy tetszik. Negyven éve koptatja már az utat azért a kis "kikapcsolódásért".

Na és itt jön be a tesze-tuszasága, a kedve, amit időközben valami, vagy valaki, bármi elvette. Tolja maga előtt a teendőket, amíg már annyira összejönnek, hogy nem várhat tovább. De ha már elindult, minél előbb ki szeretne érni, az út, amin jár, akkor sem lesz rövidebb. Sürgeti az idő, mert gondjai másik felét otthon hagyta.

Minden ember küszködhet valami gonddal, félbehagyott vagy el sem kezdett dologgal, ezt kell magában tudatosítania útja során és a lehető legjobban kitölteni az időt, ha mással nem, hát megfigyelni a körülötte lévő dolgok változását, hogy ne legyen mégsem minden olyan egyhangú. A teendők itt is, ott is megvárják. Helyette senki sem fogja elvégezni.
Az egymásra figyelés semmibe sem kerülne, mégis mennyit tesze-tuszáskodunk...

A bejegyzést írta: zsoltne.eva