Tőle mindent...
2020. június 18.
- Tőle mindent megkapok.
Jelentetted ki minden előzmény nélkül.
- Mindent, amit egy férfi megkaphat.
Folytattad öntelten, majd nagyot sóhajtva elnyújtóztál a kanapédon. Azon a kanapén, amely erotikus regényt tudna írni kettőnkről, az elmúlt hónapok megtörtént és meg nem történt eseményeiről is.
A búcsúzás után néhány hónappal újra sűrűn voltam a vendéged. Nem mulasztottál el alkalmat, hogy behívj a szokásos teára vagy kapuccsínóra. Miért is fogadtam el a kedves invitálást? Kíváncsi voltam. Érdekelt, hogy miért nem tudsz teljesen elengedni.
Meséltél. Sokat. Azután panaszkodtál. Kicsit.
- Képzeld, nem láttam őt már két hete.
Kezdted. Majd gondoltad, hogy a végén még megsajnállak miatta.
- Mi történt?
Érdeklődtem tágra nyílt szemekkel.
- Én nem mehetek oda. Ő meg nem mindig tud jönni. Elfoglalt. Tudod, gyerek van, meg tanul, meg aztán 40 km.
- És én miben tudok neked segíteni?
- Azzal, hogy nem jössz többet. Nem bírok magammal, ha a közelemben vagy. És amíg van barátnőm, egy ujjal sem nyúlok hozzád.
Kezdted megint a színjátékot. Túl gyatra színész voltál. Közelebb léptem, és te nem hátráltál. A fülem mögé simítottad az arcomba lógó tincset, és vágyakozva kutattad a vonásaimat.
- Nem lehet.
Mondtad halkan. Éreztem, hogy ennek a helyzetnek most én vagyok az irányítója. Kihasználva a helyzeti előnyömet, eszem ágában sem volt a tekintetemet a szemeden kívül máshová fókuszálni. Mást nem tettem. Szándékosan. Csak vártam.
- Egy bestia vagy. Egy boszorkány.
Majd a nagy ellenállásban váratlanul egy puszit nyomtál a számra.
- Felhívom és elbeszélgetek vele, hogy ez így nem lesz jó. Majd változtatok én a helyzeten.
Közölted egyértelműen. Nem fűztem hozzá megjegyzést. Hagytam, hogy dolgozzanak az imént átélt pillanatok.
Nem tettem semmit. Szándékosan. Nem is tehettem. Soha nem voltam abban a helyzetben, hogy bármit is kívánhattam volna az élettől, ami veled kapcsolatos.
Megelégedve a helyzeti előnyömmel zsebre vágtam a vágyakozó pillantásaidat. Olyan gyorsan köszöntem el, hogy még véletlenül se jusson eszembe a lovagi erényed derékba törése.
Mert végül is tőle mindent megkaptál...Majdnem mindent.
A bejegyzést írta: Főnix Madárka
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.