Tompa
2012. március 16.
Minden olyan tompa, persze napok, sőt hetek óta nem alszom eleget. De vannak azok az igaz általánosságok, hogy az élet nem áll meg, és hogy nem annak nehéz, aki elment, hanem annak, aki itt marad.
Ma én főztem mamánál ebédet, jöttek az unokahúgaim és ma reggel öcsi is hazaért a barátnőjével. Már későn, papa tegnap meghalt. De így, hogy mamát körülvettük unokák négyen, öcsém barátnője, aki először van itt, és egy szem dédunoka, ő is jóízűt evett a körömpörköltből.
De mint mondják az élet nem állt meg és ebéd után kemény munkára fogtam magamat és az unokahúgaimat. Az egész alsó veteményest bevetettük, 3 ágyás borsó, 4 ágyás hagyma, és 1 ágyás retek. A többit majd legközelebb. Igazi rabszolgahajcsár vagyok, ma megint megbizonyosodtam róla, de legalább hamar készen is lettünk. Most nem dicsérem magam, hogy mennyire jó parasztlány vagyok, mert az öndicséret büdös, de Móni szerint engem már anyám méhéből is gereblyével húztak ki. Na.
Amúgy jól vagyok, és köszönök mindent Mindenkinek!
Így névtelenül most csak.
Eszembe jut, amit olvastam, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy ne legyünk önmagunk, és ne éljük a saját életünket.
A bejegyzést írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
Részvétem.
Kedves Virág!
Az élet körforgás, valamit elveszítünk, valamit kapunk, örök változás. Az élet viszont tényleg nem áll meg. De meg kell állni néha elbúcsúzni. Együtt érzünk veled.
Pussz, Tündér
Az élet körforgás, valamit elveszítünk, valamit kapunk, örök változás. Az élet viszont tényleg nem áll meg. De meg kell állni néha elbúcsúzni. Együtt érzünk veled.
Pussz, Tündér