Törpilla
2021. január 31.
Törpilla
Nagyiért mentem ma, hogy hétvégére hazahozzam két hét után a városból.
Ragyogóan sütött a nap. Kedvemet emelendő, kicsit sem feltűnő, hupikék harisnyában, és a sötétkék, fehér pöttyökkel tarkított miniben indultam útnak. Világoskék, mélyen gombolt blúzban, a kabát meg csak lazán nyitva hagyva...
Leparkoltam a kocsival. A kapuban mindjárt a szomszéd bácsi állt, és várt a taxira. Érdeklődött, hogy kigyógyultam-e már a női náthából. Majd rám nézett, és közölte, hogy nem is csoda, ha ilyen nyitottan mászkálok... Nyitott vagyok, ja... Mindenhogyan lassan.
- De, hát ilyen szép látványt nem is szabad eltakarni... - mondja, majd végignéz rajtam fentről le és vissza. - Azt mutogatni kell - fejezi be, én meg rábólintottam és szaladtam tovább a hupikék lábaimmal.
Kezdtem aggódni, hogy most fogja elkapni a második infarktus...
Visszafelé három nagy táskával a hónom alatt, lendülettel jöttem kifelé az épületből, és ezúttal a kapuba egy nagyon mosolygós, gipszelt lábú, helyes, fekete srác állta volna utamat, de hátraléptünk egyet-egyet mindketten egyszerre. Aki nem lép egyszerre...
- Jaj, bocsi! - mosolyogtam vissza rá, mert majdnem megborult rajtam...
Vagy fordítva is eshetett volna. Szó szerint is.
- Semmi baj! - reagált továbbra is széles mosollyal és csillogó szemekkel.
Szerintem ő is a harisnyámon röhögött, hogy kiköpött Törpilla lettem, csak százhatvan centisen, és sötét hajjal.
- Nincs is baj, amíg nem esek rád! - vágtam rá csípőből.
Még szélesebben mosolygott. Szerintem... jobban járok, ha ma már inkább meg sem szólalok...
#visszafogottvenusz
-Visszafogott Vénusz -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.