Történések
2022. május 6.
2018. február 25.-i jegyzet:
Kezdem ott, hogy nem aludtunk semmit az utolsó éjjel, így én hajnali fél 4-re K.O. lettem, szóval kidőltem fél órára, aztán folytattam a pakolást. Ez is azért volt, mert az utolsó pillanatban lettek dobozok és csomó holmit éjjel kellett elrakni. Éppenhogy kész' lettünk. Az öregem odarendelte reggelre a Pistit, meg a Lalit, hogy segítsenek felpakolni a kocsira. Be voltak rúgva. Megrövidítettek minket egy tükörrel, odacsapták a hűtőt, elejtettek egy dobozt, amiben törékeny dolgok voltak, stb. Biztosra vettem, hogy a bútorokkal el fognak esni, már keresztet vetettem apám szekrénysorára, amiben üveg is van itt-ott. Csoda, de az esés csak majdnem következett be. Nem a Krisz hozott minket, hanem a Janinak az egyik ismerőse. Azt mondta fuvaros és ~ 75 rongyért lezongorázza az egészet, van egy bazinagy teherautója. Bár, amikor azt mondta, hogy nincs gurtni csodálkoztam, mert ha fuvaros, kellene lennie. Ettől függetlenül örültünk, ami egészen addig tartott, amíg a költözés reggelén meg nem láttuk az autót és amíg a pali elő nem vette a modorát. A nagy teherautó helyett egy kis gyufásdobozzal jött, így a szekrénysorom és ágyam szépen maradt is ott, meg az íróasztalomat is ott akarta hagyni, de mondtam, hogy felrakjuk és kész, nem fogok mindent otthagyni. A kanapé miatt is húzta a száját. Jó, hogy nem akarta a fél holmit otthagyni. -.- Az öregem is tiszta ideg volt, hogy alig fértek be a holmik (úgy persze igen, hogy mindent behányt egymásra a fószer, tönkre is ment pár cucc emiatt), meg a hülye Józsi odacseszte a hűtőt, hogy csak nyekkent, na mondom ennek most harangoztak (de itt beüzemelve kiderült, hogy működik), apám szekrényeit beleállították a sártengerbe és felázott az aljuk, stb.-stb., úgyhogy joggal volt mérges, erre a Péter (a 'fuvaros') beszólt neki, hogy ha valami nem tetszik, hívjon mást.
Ácsi! Jó, hogy nem tetszett, hogy a fél cuccunkat ott akarta hagyni, meg mindent barom módjára egymásra zsúfolt, leszarta, hogy nehezet tesz törékenyre. Arról volt szó, hogy bazinagy kocsival jön. Az nem jött neki össze, de cseszett szólni, hogy kisteherautóval jön és alig fér majd fel a holmink, meg ne álmodjunk a 2 szekrénysor, ágy, stb. felrakásáról, gondolom tartott attól, hogy lemondjuk és elesik a pénztől. Ami még bosszantó, hogy teljesen feleslegesen maradt ott a szekrénysorom, ágyam (persze az én cuccom nem fontos, csak apámé...), mert 75-öt mondott a pali + 10-10 ezer ment a Józsi-Lali párosnak, ez így 95 rongy és amikor az öregem felhívott egy fuvarozót, hogy mennyiért költöztetne el, 96 ezret számolt, csak akkor apám még azt hitte, hogy a Krisz lehoz minket 50-ért, így ezt választotta, de mivel sumákolt, így ki lett iktatva és akkor mondta a Jani ezt a Pétert, először 60-ért. Gondoltuk király, csak 10-zel több és igazi fuvaros. Beszélt vele apám, neki már 70-et mondott, gurtni nincs, nagy autó viszont van. Oké. Na, ebből végül 75 ezer lett, tönkretett holmik és a bútoraim fele ottmaradt. Tudtam, hogy valami bűzlik, mikor mondta, hogy nincs gurtni. Mondtam az öregemnek, hogy egy fuvarosnak kell legyen, meg amikor mindent egymásra dobált, akkor is mondtam, hogy egy fuvaros nem ilyen módon pakol. Ki is köpte útközben, hogy nem fuvaros, csak itt, Bácsalmáson szokott elfuvarozgatni ismerősöknek. Undorító ez a sunyiság, meg a 75 rugó legombolása, főleg ahhoz mérten, ahogy pakolt és ahogy beszélt, meg hogy otthagyta a dolgaimat. A Lali folyamatosan szidta. :-D Elkezdte az öregemnek, hogy biztos azért egyedülálló, mert senki nem viseli el (mindezt azért, mert az öregem szóvá merte tenni, hogy ne pakoljon mindent egymásra, meg ne akarja otthagyni a fél holmit és a lap tv-t ne az oldalára állítva rakja már be, meg ne a torony tetejére rakja a tolószéket, mert ha ledől, ráesik az állathordozókra.) Nem tetszett neki, hogy folyamatosan szólva volt a hanyagsága miatt, szóval benyögte ezt, az öregem meg majdnem nekiment, mondta neki, hogy meghalt az Anyu és ha valamit nem tud, ne okoskodjon. Jobban jártunk volna egy valódi fuvarossal, kemény 1.000 forinttal lett volna több a buli és legalább szakszerűen pakoltak volna, nagy kocsiba és nem maradtak volna ott a cuccaim, nem valószínű a kár sem, de ha lett is volna biztos nem ennyi, meg nem úgy viselkedtek volna, mint akik a valagukból húztak elő minket. ~ 3 órás volt az út, mondjuk a pasas hajtotta a kocsit, mint a barom. Istennek hála cseppet sem voltam rosszul, pedig mindössze fél órát aludtam egyik reggeltől másikig, illetve estig, de itt most az a lényeg, hogy simán kibírtam a 3 órás ücsörgést-zötyögést fél óra alvással úgy, hogy pakoltam is csomót. Mire közeledtünk, észrevette az öregem, hogy sötétbarna utazótáskák (mert jókorák voltak) díszelegnek a szemeim alatt, de mondtam, hogy nem érdekel, az nem okoz semmi gondot. Ahogy meg volt beszélve, a Jani házába jöttünk (mobilnetről írok, mert itt nincs bekötve). Úgy volt, hogy majd csinál ezt-azt a házunkon, aztán átköltözünk. Mikor az öregem elment megnézni, akkor derült ki, hogy az egész egy rom, repedt falak, leszakadt mennyezet, stb.-stb., nem lehet rendbetenni, de ha lehetne is, a gatyánk rámenne és nagyon sokáig tartana. Átéltünk egy agyvérzéssel egybekötött szívinfarktust, mivel a nagy semmiben függtünk, aztán mondta az Ildi, hogy a főnöknője árulja a házát, ami nagy és jóval olcsóbb, mint amennyit érne, mivel van vele sok meló, de szerkezetileg oké és most ez a legfontosabb, szóval ha gondoljuk nézzük meg. Valóban lepusztult és ezeréves konstrukció, de szerkezetileg tényleg jó, apránként majd lehet renoválni, de legalább biztonságos és a méretéhez képest ingyen volt. Szobák (5 és fél) + konyha + fürdő + spejz (de mivel a fürdő arra nyílik, mosóhelyiség lesz, a fürdőbe amúgy sem férne be a mosógép) + nagy előszoba van. Van terasz, kert, melléképületek, pince. 19.-én voltunk az ügyvédnél, megvannak a papírok, fizettünk, megkaptuk a kulcsokat. A nevemre került, mert az öregem félt, hogy egy esetleges újabb behajtás esetén ráteszik a kezüket, ha az ő nevén van. (Erre is jó vagyok.) Persze azóta is cseszik kinyomozni, hogy mire vonnak időnként.
Lényeg, hogy elköltöztünk, ha kalandosan is és az eredetileg vásárolni kívánt ház helyett jobbat kaptunk. Kell persze vakolni, glettelni, festeni, kicserélni ezt-azt, stb., de legalább a sajátunk és kipofozva kényelmes lesz. Arról nem beszélve, hogy ekkora házat nem kaptunk volna ennyi pénzért, ha jó formában volna. Gondolom az is közrejátszik, hogy messze vagyunk Pesttől, pont a Déli határnál, a világvégi helyeken mindig olcsóbbak az ingatlanok. Most arra vártunk, hogy megkapjuk a kölcsönkályhát, addig nem költözhettünk át, amíg nem tudunk fűteni. Ma viszik át a Janiék, aztán hétfőn beköltözünk. Majd veszünk kályhát magunknak. Sokmindent kéne venni, de elment minden pénz. Van amúgy gázkonvektor, de az még nincs átnézetve szakival, meg drága is a gáz, ezért jobb a fa.
A hely jó, minden van, ami kell. Város, de olyan mintha vidéken lennénk, ami nekem nyomasztó, de kárpótol, hogy akár naponta is tudunk sétálni, meg van végre 20 év albérletből-albérletbe, meg szükségmegoldásként szarabbnál szarabb körülmények közé vándorlás után saját otthonunk. Furcsa, hogy választhattam a szobák közül, mivel sokszor még saját szobám sem volt. Vehetünk nekem ágyat, szekrénysort, hála annak a 'fuvarosnak'.
Sokkal nyugodtabb vagyok a lakhatásunk terén, ez pedig már nagyon rámfért. A ház meg majd alakul lassan, de biztosan. A Jani fogja csinálni. A terv az volt, amikor azt a 3 szobásat akartuk megvenni, hogy mivel a Robiék (apám volt főnöke, barátja) félig már az utcán vannak, odavesszük őket, megoldottuk volna, hogy elférjünk. Ebben a házban simán elférünk, úgyhogy elvileg költöznek majd hozzánk egy időre. Kitalálta az unokaöcsém, hogy ő is odaköltözik. Apám mondta oké, ha anyád belemegy. Ha az Ildi engedi, akkor a Zoli is odaköltözik. :-D Apám a Gabinak is akart egy szobát, ő megkapta a kis félszobát. Mondom neki baromi jófej vagy, a Gabi fizette ki a házunkat + az ügyvédi költségbe is beszállt és berakod a legkisebb lyukba? Azt mondja beszélt vele és neki mindegy melyik szobát kapja. Illett volna nagyobb szobát adni neki, ha már ilyen nagy dolgot tett értünk! Ezen is összevesztünk többször mostanság, hogy megmondtam: ha a Gabi nem segítene minket, az életben nem lett volna házunk, de már nem is élnénk, mert éhenhaltunk volna. Gáz, hogy a Gabi nélkül, meg nélkülem nem maradna fent, szóval úgy ócsároljon engem, hogy ne felejtse el: az én pénzemből is él. Ez nem szemrehányás, csak ébresztő, hogy ne bánjon úgy velem, mint egy darab szarral és ne kezeljen döntésképtelen, jogok nélküli marionettbábként! Álljon meg a menet! Mondom neki mindig, hogy nem 6 éves vagyok, hanem 26, kezeljen is úgy. Attól, hogy a gondnokom nem jogosult MINDENBEN helyettem dönteni, meg mindig a nevemben intézkedni, beszélni, mert utóbbiakat is nagyon szereti csinálni.
Az állataink jól vannak, kivéve a Margót. Volt pár jobb napja, amibe a költözés is beleesett, így hasmenés nélkül vészelte át a hosszú utat, láza viszont továbbra is volt, adogattam Neki a gyógyszereket. Ennek hatására 1-2 nap múlva elmúlt a láza, a szeméről is visszahúzódott a hártya, igaz vissza-visszatér, de már csak alig láthatóan. Az orra is szinte mindig nedves, szóval akár örülhetnék is, csak hogy a hasmenése kiújult és nem múlik, tegnap nagyon durva volt, pedig kapja a rizst, ami az első alkalommal rendbe is hozta egyből, de már nem segít. Rajtam aludt szokás szerint, aztán hajnalban felkeltem és észrevettem, hogy lefosta a lepedőt, meg engem is oldalbafosott szerencsétlen. Megevett egy rakás szenet már, de azon kívül, hogy feketére változott a termés, semmi nem változott. Elkezdett hullani a szőre is itt-ott és zörögnek a csontjai, pedig szó szerint zabál és mégis rosszabb. Lassan már 1,5 hónapja megy ez a betegeskedése. Beszéltünk a dokival, hogy ez van és mit tehetünk még, mit adjunk, ami segít? Azt mondta, hogy ha nem segít a rizs, meg a szén (külön is erősen fognak, főleg olyan adagban, amit Neki kellett adni, együtt méginkább és már jól kéne lennie), akkor nincs mit tenni, valószínűleg az öregkori leépülés kezdődött el, eldönthetjük hogy hagyjuk szenvedni, vagy altatjuk. Na, bakker! 14 hónapja altattuk el a kutyámat, most altassam el a macskámat? A jó fenébe! Most nincs pénz, minden fitying a házügybe lett fektetve, szóval el sem tudjuk vinni az orvoshoz. Át kellett vinnünk a házunkba, mert itt a Janinál sokszor be kellett őket csukni a hordozóba, mivel nem bírják egymást a Gabi macskájával és bevadulnak, viszont egyszobába vagyunk beköltöztetve velük, nem tudjuk különcsukni őket. Egy súlyos hasmenéssel küzdő macskát márpedig nem szerencsés hordozóba csukni, ahol nem tud alomra menni. Ki nem engedhetjük az udvarra, mert a Janinak itt van 2 kutya, az egyik pitbull, a másik nem t'om milyen, de a pitbull szeret macskát ölni, állítólag már többet szétmarcangolt, szóval felejtős, hogy kiengedjem. Mondtam, hogy vigyük át a házunkba, ott szabadon lehet, rájárhat az alomra, ahányszor csak kell és biztonságban lesz. Átvittük tegnap, csináltam neki meleg vackot, vittünk neki rizst, sok vizet hagytam neki. Ma is ránézünk. Még pénz kell a dokira, de ha meglesz és még akkor sem javul, akkor elengedem, kínozni nem fogom. Most az öregem is belátja, hogy nem szabad várni, amíg rosszabbul lesz. A kutyámnál húzta az időt.
Velem van végre az Alex is. Ez a köl'ök milyen égetnivalóan rossz! :-D 3 hónapos kis szarzsák, de nagyon okos, meg zsivány. Tudja mi az a nem, a gyere ide, menj a helyedre, meg a fuj, de csakazértis/csakazértsem csinálja. Nagyon szeret rágni, bármit, szóval figyelni kell mit hagyunk elérhető helyen. Valamelyik nap lelopta a tv távkapcsolóját az ágyról és jóízűen rágta, mire észrevettem. Lopja a papucsomat is. Szeret játszani, megörökölte a Szutyok labdáit, meg a macskák csörgős labdáját is ellopta, az a kedvence. Csináltam neki rongycsontot, le sem teszi. Apám csivavájával is jókat játszik és a macskákkal is próbál, csak ők nem vevők rá, megpofozzák, a Frigyes olyanokat csap a feje búbjára, hogy csattan. :-D Nem hatja meg, húzza az agyát tovább. Szeret velem is játszani, a kezemet rágja, de van hogy a lábamra csap le és jól beleharap, vagy a zoknimat próbálja lehúzni. A fülcimpámat is szereti megrágni, én kevésbé élvezem, mivel tűhegyesek a fogai. Nagyon kedves természetű kutya, közvetlen, azonnal nyalogatással üdvözölt. Idegeneket heves ugatással fogad. Nagy hangja van ahhoz képest, hogy milyen fiatal. Kötődik már hozzám, utánfutóként követ, folyton nyalogat és jön fel az ágyra mellém, alszik velem. Kint fog lakni a rezidenciájában, amit majd jól kipofozunk neki. Mindene az étel. Valószínűleg éheztették a Pistiék, mert még mindig csontos, pedig itt rendesen kap + úgy bukik rá a teli táljára, mint kígyó a zsákmányra és szó szerint zabál, nem is rág, csak nyel. Pillanatok alatt beburkolja az ennivalót és utána is nyalja az üres tálat, nonstop enne. Kipróbáltam, hogy adtam még, de kihányta, szóval nem szabad túl sokat ennie. Bánthatták is (mit lehet ütni egy állatkölykön?! meg bármekkora állaton), mert ha rosszat csinál és utánasietek, szigorú hangon kérdezve, hogy "mit csináltál?!", közben hajolok le, hogy felvegyem és elvigyem onnan, akkor összehúzza magát, meg álmában szokott nyüszíteni. Remélem majd rájön, hogy nálunk nincs testi fenyítés.
Én nem láttam, mikor a költözés reggelén hozták, mert már feltették a kisteherautó platójára a boxot, itt találkoztunk először, mikor lepakoltunk. Nem láttam, mert fonott kosár volt a szállítódoboz, nem láttam bele. A nevén szólítottam és bedugtam az ujjamat a rácson, mire megnyalogatta. Vártam kicsit, majd kinyitottam a boxot. Egy kis fekete kupac gubbasztott benne, nem mozdult. :-D Aztán lassan kimerészkedett. Láttam már fotón, de az nem adta annyira vissza. Mikor megláttam, deja vu-m lett, majdnem olyan, mint a Szutyok volt! Ugyanaz a fehér mellény, a kunkori farok, a bundája, kicsit a pofázmánya is, a mozdulatai és ugyanaz a nyalogatós, kedves természet. Egy-két napig keserédes volt látni, simogatáskor ugyanazt a bundát érezni, de aztán sikerült azt látni benne, aki. Egy másik kutyát, akinek szintén én vagyok a gazdája és akivel nagyon fogjuk szeretni egymást. Részemről ez már erős, egyelőre a visszajelzéseiből azt látom Ő is csíp, szóval rendben vagyunk.
Ami az egészségemet illeti:
Volt kb. 2 hónap remisszió. Valamitől aktiválódott a vasculitis, megint foltos mindkét lábszáram és az ereim fájnak, meg a jobb combomban is tágabb lett az ér, rá kéne nézni. A térdeimre is ráhúzódott a gyulladás, nagyon fájnak. Ezek miatt mostanában kemény ~ 10-15 méter a gyalogos hatótávom. Mindegy, a fő, hogy ennyi is van, más lábra sem tud állni, meg nincs lába. Esténként megint rosszul érzem magam, de most nem úgy, ahogy pár hónapja, csak furcsa közérzet + szívtájéki szorítás + légszomj. Eltart x ideig, utána jobban leszek. Azok a rohamfélék megszűntek egy ideje, remélem sokáig békén fognak hagyni. Mostanában kevesebb a hallucináció is. A doki szerint attól van, hogy nem kap elég vért az agyam, szóval az utóbbi időben nem a mentális gond dolgozik, ami jó.
Mindezek tekintetében ideje lesz orvoshoz menni állapotfelmérésre. Amúgy is el vagyok késve laborokkal, kontrollokkal. Imádom, hogy nem tudok egyedül közlekedni. Ezzel sem volna akkora gond, ha az öregem nem volna ilyen hanyag. Elvileg márciusban felvisz az orvoshoz. Kíváncsi vagyok...
Beigazolódni látszik az is, hogy jól teszem, ha megtartom a falaimat a 'család' előtt.
A bejegyzést írta: Arnold91
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.