Történések

2022. május 9.

Vissza a naplóhoz

2018. március 19.-i jegyzet:

Ma volt az öregem az ügyvédünknél, megvan az adás-vételi szerződés. Az egyik tulajdonos külföldön volt, így a feleségével és a tesójával (aki a másik tulajdonos volt) intézte az ügyvéd a dolgokat, viszont a férj aláírása hiányzott, arra vártunk, addig nem tudott elkészülni a szerződés. Ügyvédi letétbe fizettük addig a pénzt, úgy megkaptuk a kulcsokat, elkezdtük a munkákat, de nem tudtunk intézni semmit a házzal kapcsolatban, amíg nem volt szerződés. Már intézhetünk ezt-azt, pl. a tv-t és netet beköttethetjük, meg majd ha a tulajdoni lap meglesz, akkor a vizet, gázt is rendbe kell tenni, mert persze szokott módon szívunk és használat közben derültek ki a gondok. A házzal nagyon sok meló lesz, több a probléma, mint gondoltuk. Még itt dekkolunk a Jani házában.

Még nem jött pénz, pedig már szeretnénk a Margót megkímélni a gyötrelmektől. Tegnapelőtt áthoztuk magunkhoz. Megmondtam apámnak, hogy nem hagyom magányosan és egy hideg házban meghalni (mert ha nem vagyunk ott, nem megy a fűtés, pedig azt mondta a fater, hogy nincs hideg, de mikor átmentem, jégverem volt és le is csesztem, hogy ott fagyasztotta szerencsétlent, mikor már amúgy sincs zsírja-húsa, ami melegítse). Mondtam hogy ha nem hozzuk át, én költözöm át akármilyen hideg van ott, mert nem akarhatja, hogy magányosan menjen el. Mondta ő is, hogy jár neki, hogy velünk legyen. Így most nyugodtabb mindenki, a macska is, folyton rajtam pihen. Egész' jól felvérteztem magam, sikerül magam tartani. Borzalmas, hogy már felugrani sem tud sehová, meg csak halkan nyekereg, mert nyávogni már gondolom fárasztó és szerintem fél kg-nál már nem több. Nem tudom mi tartja még életben ilyen súllyal és fizikummal, csoda, hogy van ereje még járni. Már kopik ki a szőre sok helyen és evéskor csikorognak a fogai. Ma ahogy nyekergett és nézett rám könyörgően, nem győztem lenyomni a torkomban keletkezett nyomást. Muszáj, ki kell bírni, meg szüksége van a nyugimra. Ha holnap esetleg jön a pénz, hívjuk az orvost, hogy könnyítse meg neki az elmenetelt.

A 'család' zűrös, zajlik az élet. Ami most idevág: a Zoli (unokaöcsém) alakított, az öregem berágott és nem engedi hozzánk költözni. Az Ildi is pipa rá, mondjuk ezt ő cseszte el, mert nem neveli őket. Az unokahúgom is már elköltözött a zűrös palijával, terhes, ráadásul mint kiderült beteg a gyerek, de ő bagózik. (Gratula!) Az Ildi azt mondja ő nem vesz neki cigit. Ja, azt tényleg nem, csak dohányt. (Mégnagyobb gratula!) Nevelés, felelősségérzet és odafigyelés nuku. Így érthető, hogy a Zoli is elkanászodott, viszont az öregem szigorú (kell is hozzá), ami a kölyöknek nem tetszik, flegma, szarik arra, amit mondanak neki, apámmal szemben is ilyen és erre begőzölt a fater. Igaza van. Azt mondta ha szemtelen, sunyi, meg lusta, akkor nem engedi oda hozzánk. Az Ildinek ott van a másik fia, aki sokáig az apjával élt, de már az Ildiékkel él egy ideje, na most ő, meg a Zoli sülve-főve együtt vannak, de olyankor mindkettő elszáll magától és szemtelenek. A Zoli 17, az Arni (Ildi lenyúlta a nevemet :-D) 15. Arni is költözni akart hozzánk, mert "a Zoli is költözhet", de az Ildi nem engedte, mert mondta, hogy nem kell nálunk baromkodniuk és idegesíteni az öregemet. Most mindketten orrolnak az öregemre is, meg az Ildire is. Mondtam, hogy zajlik itt az élet. :-D

A bejegyzést írta: Arnold91