Tudnom kellett!

2016. március 17.

Vissza a naplóhoz

Tegnap feltettem egy szabad verset a pillanatnyi érzéseimről, ma megcáfolom... Mert elolvastam a reakciókat, amit kiváltott egyes emberekből.

Túl azon, hogy órákon át, mit éltem át, jólesett olvasnom a szavaitokat. Lekopogom, most ismét jól vagyok..., de tudnom kellett, egy ilyen hirtelen kirohanásom megértésre talál e másokban... Nem csalódtam.

"Mi a baj, Éva? Nagyon nekikeseredtél, pedig most igazán szép idő van. Nem jó ilyenkor egyedül lenni, menj egy kicsit ki az utcára, nézelődj, élvezd ezt a kis napot. Lehet, hogy elfáradtál, kicsit pihensz, jobb lesz, meglátod..."

Szóval kaptam rendesen a fejemre... Hátradőltem és elszopogattam medvecukor helyett a már nem tudom hányadik zacskó kávékrémes cukorkámat... Elővettem az optimista gondolataimat... és egy pillanat alatt elfelejtettem a bajom, olvasva ezen észérveket, hiszen okom sincs rá, hogy nekikeseredjek... Valóban szép az idő, ezt ki kell használnom! Versenyfutás ez az idővel, tudom, túl sok mindent akartam egyszerre. Csak szépen sorjában! Ez volt mindig a vesszőparipám és sokáig bevált, mégis elfelejtettem egy pillanat alatt és hagytam, hogy az érzés legyűrjön...

Ennek vége! Nem szabad így feladni. Egy pillanatnyi rossz érzés miatt a magamban való hitem? "Szép az élet!" A másik, ami meggyőzött, hogy jól tettem, hogy szót fogadtam…, hogy nekiindultam. Az mindegy, hogy milyen későn, de megtettem és megérte, hiszen ezerrel sütött a nap...

Néha elég egy szó, de most többet kaptam tőletek, mint reméltem...

Köszönöm!

A bejegyzést írta: zsoltne.eva

Hozzászólások

időrendi sorrend

Ilona

Örülök, hogy egy kicsit kimentél. Tudod, magam is vagyok néha ilyen állapotban, sokszor gorombábban, mikor felteszem magamnak a nagy kérdést, mi a fenét keresek még én ebben a világban? Aztán, mikor lecsillapodtam, akkor válaszolok is magamnak: Örülj neki, te szamár, nagy kegy ez, tudhatnád már!Hát így van ez, nem csak nekünk..
Ilyenkor aztán-bár a hátam közepe sem kívánja, fogom magam és bemegyek a városba. Ott az egyéb mérgelődnivalók( nem tudsz hol parkolni, nincs nyitva az az üzlet, ahova menni szerettem volna stb.) elterelik búbánatomról a figyelmet.Mert tudod, ezek csak amolyan piti búslakodások, mérgelődések. Akiknek igazán joguk lenne ezekhez, azoknak a szavát senki nem hallja meg. Hát ilyesmire is gondolok...

Tegnap tettem fel egy Várnai Zseni verset, abból idézek:

"Olvasgatok, sétálok, eltűnődöm
az életen, mely szép és változó,
hullámok jönnek, mennek, elsimulnak,
így hömpölyög a nagy és mély folyó.

Lassúdan járok, fűszálat se sértsek,
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!"

Cathy

Mosoly es szivecske. :)