Tudod Mama

2018. október 1.

Vissza a naplóhoz

Tudod Mama, nem is gondolod mennyire hiányzol.

Dehogy nem; ha valóban úgy van, ahogy mindig mondtad, hogy valamilyen formában szeretteink velünk maradnak.
A szívünkben biztosan, hiszen a szeretet sosem fogy el.
Ma is emlékezem rád, mert az emlékek mindig előjönnek. Október elsején, temetésed napján akkor gyönyörű, napfényes meleg idő volt, ami a fájdalmunkat kissé bearanyozta.

Tudod egy-egy kellemetlen napon, vagy este beszélgetek veled, persze csak úgy magamban. Sokszor eszembe jut, hogy mennyire türelmesek voltatok mindenki felé, bármi rossz indulat is áradt felétek. Néha kételkedtem, mert azt hittem, talán az idős korotok és a kiszolgáltatottságotok miatt említettétek meg panaszotokat. Ma már tudom, mindenben igazatok volt. Hogyan is háborogtatok volna, hiszen, annyi fájdalom, bánat ért benneteket az életben, de mindig ott voltatok egymásnak az egymás iránti szeretet és megbecsülés könnyebbé tette a nehézségeket.

Ez visz át engem is a kisebb-nagyobb problémákon, mert a rossz indulatot fölösleges viszonozni. Egyszer mindenki megkapja azt, amit megérdemel.

A bejegyzést írta: D Klári