újabb események régebbi események további események
15:15
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
15:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Tudod nekem mi hiányzik?

2014. június 23.

Vissza a naplóhoz

Azok a régi összejövetelek, amit minden évben megrendezett a Hivatal. Milyen izgalom előzte meg mindig ezeket a találkozókat, aminek a fedőneve: "Előadás"... volt.
Persze, az is volt. Még élveztem is!
De úgy tudták megszervezni ezeket a találkozókat az ország legkülönbözőbb pontjain, ami számomra élményt jelentett. Ma már csak emlékeket.

Ott van pl. a zalakarosi élményfürdő, amit csak nekünk, a mi tiszteletünkre, a hivatal dolgozóinak nyitottak ki, amikor még nem is volt a szezonja. Megismertetve a fürdő keletkezését. Természetesen arra már nem emlékszem! Engem a fürdő érdekelt, ahol kellemes meleg volt. Ki tudja - én tudtam - már mióta nem volt benne részem?!
A bátrabbja belement a vízbe és egyre biztatott. Belemerészkedtem végre. Szó szerint sikongtam, amikor megindult alattam a víz, azt hittem ott fogok megpusztulni, mások legnagyobb mulatságára, bennem a halálfélelemmel. Őszintén? Akkor tudtam meg mennyire gyáva vagyok, amikor azt a gépezetet beindították. (Minek néztem annyi filmet? Az örvényt juttatta az eszembe, le fog húzni - gondoltam. De túléltem és élveztem... és azok a zubogók?...)

Akkor még nem tudtam, hogy egyszer majd saját erőből is meg fogom tudni valósítani egyedül... na jó, (másodmagammal) is ezt a kiruccanást. Került, amibe került,... lehet utoljára, de nem bántam meg. Reméltem, a sógornőm is élvezni fogja, akit sikerült becserkésznem. Nem mondott nemet életem első és utolsó kezdeményezésére. Hogy miért nem a lányommal vagy egyik testvéremmel osztottam ezt az élményt meg? Jó kérdés...

A tizenhárom év alatt ajjaj mennyi sok helyen jártunk. Ha nem is a világot, de egy részét nyitotta meg előttem. Belepillanthattam. De be is zárult ez a megnyílt világ egyszer s mindenkorra, a nyugdíjba vonulásommal.
Mégis egyszer volt benne részem és ez nem lebecsülendő.
A magamfajta értékelni tudja, amit az élet nyújtani volt képes számára... (Ma már megértem, hogy mindez keveseknek adatott meg, de én közöttük voltam. És ezt nem felejtem el soha!)

Hogy mennyire vagyunk másoknak fontosak ezen a világon, a munkánk során bizonyítottuk be, az határozta meg... egy-egy ilyen összejövetel mire volt alkalmas, azt akkor tudtuk meg, a mindennapokban. Ha nem arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, hogy megismerjünk egymásból többet is, mint amit az együtt töltött napok megengedhettek, hát akkor azt. Nincs kivétel.
Alkalmam volt megismerni a munkatársaimból valamivel többet. Olyan volt ez, mint egy pici szelet a magánéletükből. Nyilván magamból is egy kevéske jutott számukra. De hogy igazán megismerjük egymást? Azt nem itt kellett keresni. Nem egy ilyen összejövetel alkalmával. Mint ahogy nem is találtam meg. Gondolom ők sem. Csak kaptam egy kis kóstolót a jóból.

Így is lehetne élni - gondoltam akkor, de a legfontosabb, hogy saját magammal legyek békességben. Mert anélkül a világ összes kincse is kevésnek bizonyul, hogy megbékéljek a sorsommal, ha nincs, aki szeret, aki becsül, akinek szüksége van rám!

Ezt vésd a fejedbe! Ha nincs ki szeret magadért, akkor semmi nincs!

Tudod nekem mi hiányzik?... Hát ez!

A bejegyzést írta: zsoltne.eva

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: