Tudom...
2014. augusztus 28.
Velem éreznél és megértenéd a sok-sok kirohanásom...,
ha az okok egyikét, másikát megismernéd, megosztanám veled...
éjszakába nyúlóan mesélhetnék neked,
mi minden megtörtént vele, és velem...
Ha néha elragadtatom magam, ez azért van, mert ami volt, jelen van alkalmanként nem bírom vele, se nélküle...
Miket írtam idáig, arra voltak jók, hogy erőt gyűjtsek a következő naphoz? Lehet te ezt már rég tudod...
Tudom én, hogy nem jó e taktika, nem egy "praktika", - bár hiszem, te is tudod, az élet nem ilyen...
Ha egyszer nincs más, szebb, boldogabb e világon,...
Tudod most is éppen azon gondolkodom,...
miért van az, kinek jó, ha én nem tudom...
Hogyan gyűjthetném csokorba a sok mindent, mit tapasztaltam e negyvennégy év alatt...
Számomra már némiképp - kétségtelen - már-már teher...
Bár, ami azt illeti, óvatosan bánnék az idővel, a szavakkal,
"44" év sem akármi, mert nem kevés, ami még vissza van.
E "teher" kit takar, mégis csak a szívem csücske? A gyermekem!
Ezt adta Isten nekem, de szerintem egy kicsit mintha megfeledkezett volna róla, nálam felejtett...
A sok "digó"... "liflánder", kiket elmartam mellőle...
Szerintem jól tettem, mi lenne most belőle?
Így megtarthattam magamnak olyannak, amilyen.
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Drága Zséva!
A gyermek születése pillanatától különálló,önálló lény,semmiképpen nem tarthatod meg magadnak.Fokozatosan,az évek során meg kell tanulni elengedni.Ha ezt nem tanulod meg és úgy érzed,neked kell helyette is okosnak lenni,nagy teher leszel a számára.Pont a szereteteddel !Ami fojtogatóvá válik számára előbb-utóbb.Elmarni mellőle bárkit,nagy hiba,az életét neki kell élnie,te nem élhetsz helyette is.Ebben az is benne van,hogy esetleg hibázik,rossz döntést hoz,de ennek az ő döntésének kell lenni,mert akkor nem téged fog hibáztatni utólag.Anyának lenni nem könnyű.De szép feladat,ha megtanuljuk a helyes viszonyulást a gyermekünkhöz/gyermekeinkhez.
Sok álmatlan éjszaka és sok könny,míg megtalálják helyüket a világban,de engednünk kell,hogy megtalálják!Mi ott állhatunk mögöttük a szeretetünkkel ugrásra készen,ha kellünk,de nem rájuk erőszakolni azt ami szerintünk jó!
Ha így teszünk,akkor maradnak igazán a mieink.Önszántukból.És ez csoda!
Puszi
Puszillak,
Éva
A gyermek születése pillanatától különálló,önálló lény,semmiképpen nem tarthatod meg magadnak.Fokozatosan,az évek során meg kell tanulni elengedni.Ha ezt nem tanulod meg és úgy érzed,neked kell helyette is okosnak lenni,nagy teher leszel a számára.Pont a szereteteddel !Ami fojtogatóvá válik számára előbb-utóbb.Elmarni mellőle bárkit,nagy hiba,az életét neki kell élnie,te nem élhetsz helyette is.Ebben az is benne van,hogy esetleg hibázik,rossz döntést hoz,de ennek az ő döntésének kell lenni,mert akkor nem téged fog hibáztatni utólag.Anyának lenni nem könnyű.De szép feladat,ha megtanuljuk a helyes viszonyulást a gyermekünkhöz/gyermekeinkhez.
Sok álmatlan éjszaka és sok könny,míg megtalálják helyüket a világban,de engednünk kell,hogy megtalálják!Mi ott állhatunk mögöttük a szeretetünkkel ugrásra készen,ha kellünk,de nem rájuk erőszakolni azt ami szerintünk jó!
Ha így teszünk,akkor maradnak igazán a mieink.Önszántukból.És ez csoda!
Puszi