Túl fiatal az érettséghez?
2012. március 26.
Azok közé tartozom, akik korán felnőttek. Nyolc éves voltam, tesóm négy, mikor a szüleink házassága végképp tönkrement és anya felpakolt minket a buszra, hogy "megyünk a nagyiékhoz nyaralni". Gyakori volt, de ezúttal nem mentünk vissza. Ő ezt nekünk meg is mondta és arra kért, hogy ne mondjuk el apának. Talán itt kezdődött.
Sosem tudtam beilleszkedni. Mindenhol kinéztek. Talán még oviban éreztem magam legegyenlőbbnek a társaimmal, de az általános iskola nekem lelki terror volt. Én voltam az a megszeppent, hófehér bőrű sovány kislány, akit bántani lehetett. Később a szakközépben is végig ez ment. Ahogy ők kirekesztettek, bennem úgy változtak sorban a dolgok. Más lett a felfogásom, az értékrendem, a világképem. Akkor nagyon nehéz volt, így visszanézve azonban akár még meg is köszönhetném, hogy nem olyan lettem, mint ők.
Ennek mégis az lett a hátránya, hogy hozzám hasonlókat nem igazán találok errefelé, azaz nincsenek barátaim. A szokásos történet egy magányos lányról, aki kilóg a sorból. Nem részletezem.
Tizenhat körül lehettem, mikor elkezdtem chatelni. Ott végre megtaláltam a helyem. Sok hozzám hasonló töltötte otthon az idejét, jól kijöttünk. Kicsit meg is nyíltam, bátrabb lettem, nyugodtabb. És főleg nagyobb lett a szám. Sokszor beleokoskodtam a dolgokba, lettek olyan témák, amikre nagyon érzékeny lettem és hamar felbosszantottak.
Ekkor megkaptam, hogy "te még túl fiatal vagy, nem értheted". Természetesen ezt nálam két-három évvel idősebbek mondták, korántsem viccből.
Ez most onnan jutott eszembe, hogy múlt éjjel, vagy már hajnalban, nem emlékszem, írtam egy hozzászólást egy cikkhez. Tanácsot adtam egy nálam jóval idősebb nőnek, mint az később kiderült. Végig tegeztem és úgy beszéltem, mintha egyformák lennénk. Kicsit furán érzem magam emiatt. Adtam már tanácsot korábban is, akinek csak kellett, ebben jó vagyok, de egy ötven körülit nem szoktam csak úgy letegezni. Persze, itt más, a többség nem bánja és örül neki, ha nem érzékeltetik a korát, de attól még fura. Nem tudom, mit fog gondolni, ha elolvassa. Talán azt, hogy ez a huszonegy éves kislány még azt sem tudja, mi az a házasság, de úgy ír róla, mintha többszörösen elvált anya lenne.
Viszont egy valami megnyugtat. Én azt vallom, hogy nem a korunk határozza meg, hogy mennyire vagyunk érettek vagy tapasztaltak. Nagy átlagban persze gyakran beválnak a sejtéseink, de én is azok közé tartozom, akik csak éveiket tekintve fiatalok, lelküket tekintve pedig ki tudja, milyen idősek. Igyekszem nem elvetni a sujkot, ha egy nálam idősebbel beszélek, hajlamos vagyok a saját rokonaimat is magázni, ha a szüleim lehetnének. Sokszor szóvá is tették, de ezt csak úgy védtem ki, hogy kerültem az olyan szavakat, amikben a tegezés különbözik a magázástól.
Ezzel a sok blablával csak azt szerettem volna mondani, hogy talán fiatal vagyok, egy huszonegy éves kislány, de legalább kétszer ilyen idősnek érzem magam sokszor. Nehéz kijönnöm a korombéliekkel, mert nem is az, hogy lenézem őket, de taszítanak.
Volt gyerekkorom, de csak addig tartott, amíg elhittem a tündérmeséket..
A bejegyzést írta: Reenzy
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Az írásaidból is kitűnik a hihetetlen tapasztalat. Ha valaki tanácsot kér, szerintem szívesen fogadja bárkitől, kortól függetlenül!
A hihetetlen tapasztalat.. hát, vannak megmagyarázhatatlan dolgaim, az biztos :) Emlékszem a leveledre, mikor megkérdezted, tényleg ilyen fiatal vagyok-e? Ahogy most visszaolvasom a részeket és a hozzászólásokat, jókat mosolygok rajtuk. Fura.. mintha tényleg átéltem volna. Talán tényleg vándorol a lelkem és ettől olyan "öreg". Hát ez ilyen :)
Én szívből kívánom éld át ebben az életedben is az őszinte szerelmet!!