Túl könnyű lett volna...
2012. március 25.
Miután csütörtökön olyan furfangos módon megszabadítottak a mobilomtól, de még nem adtam fel a keresését, reménykedve, hátha megtalálom ott, ahol elidőztem kissé, útban hazafelé megálltam egy pillanatra a kútnál, hogy a szomjamat oltsam. Semmi se volt nálam, így csak a markomból enyhíthettem a szomjúságon. Miközben ezt tettem, elhaladtam egy, a kocsijában éppen matató férfi mellett. Ismeretlenül is üdvözöltük egymást, ez már elég okot adott arra, hogy szót is váltsunk. Nagyon beszédes volt és udvariasan felajánlotta, elvisz a kocsijával, ha arrafelé van a dolgom, melyet elhárítottam, mert a szándékomat ez keresztezte volna. Mint kiderült nem messze tőlem van a tanyája és már nem győzi egyedül művelni, mert a fiait nem érdekli, kénytelen lesz eladni a házát... Olyan korombeli, hatvanas, nem rossz kinézetű férfi volt. Eszembe jutott milyen könnyű dolgom lenne, ha engednék a nyomulásának, mert annak vettem, miután mindenféle kérdéseket tett fel, merre van az úti célom, egyáltalán milyen közel van egymáshoz a tanyánk, stb... a beszélgetésből ki lehetett következtetni a szándékát. Egyértelmű volt számomra, mire megy a játék, szimpatikus vagyok neki. Abszurd, hogy ez szinte azonnal lejött, miközben már azt tervezgette, jó lenne, ha a közelben lévő tanyáján meglátogatnám, ha lehet mielőbb... nagyon előrehaladott és félre nem érhető sejtéseim voltak mindeközben... persze az én fejemben is elindultak a gondolatok.
Milyen egyszerű lenne, ha nem kezdenék el máris visszakozni. A szándéka meglehet olyan természetes, nekem se lenne ellenemre más körülmények között, de ilyen hirtelen?...
Hogy ne szaporítsam a szót, kicsikart belőlem egy ígéretet, hogy szombaton találkozzunk nála... Hmm. Túl gyors ez nekem - gondolkodtam, miután említésemre, hogy a lányommal megyek ki, megpróbált szinte lebeszélni erről. Menjek egyedül - mondta... Nofene? - Mit akar ezzel... de milyen lényegre törő... Még nem is jutott el a tudatomig, máris le akar fektetni? Hmm. De ha nem is erre gondolt konkrétan, azt éreztem, zavarják a "gyerekek", jobb szereti egyedül. :-)
Mit akarok ebből kihozni?... Ismerkedni bárhol, bármelyik kanyarban lehet, ha a körülmények ezt megengedik... a többi már rajtunk múlik.
Megígértem, de nem azt, hogy egyedül megyek szombaton... ekkor sem adta fel, de kilátásba helyezte, miután pár mondatomból kiderült, hogy gyakran járom az utam arrafelé. Megoldhatjuk ezt másként is - mondotta... miközben mentünk ki-ki a maga útján tovább magamban morfondíroztam véletlen röpke találkozásunk tartalmáról.
Túl könnyű lett volna!... Mindenesetre a lehetőség adott volt.
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Inkább nyomtam az ásót ezerrel, miközben csodálatosan sütötte a fejem búbját a nap... és senki sem zavarta meg ezt az idilli csendet...
Mégis elgondolkodtam azon, mégsem járja, miért foglalkoztat, ha egyszer nem érdekel? :-)
Szia Éva!
Ami könnyű, az nem kihívás... legalább is egy vízöntőnek... :))) ugye?
Pusz:Ailet
Ami könnyű, az nem kihívás... legalább is egy vízöntőnek... :))) ugye?
Pusz:Ailet
Kedves Éva!
Nincsenek véletlenek, csak lehetőségek, melyekkel élünk vagy nem. :)
Pussz, Tündér
Te milyen bölcs vagy?... Ha az olyan egyszerű lenne? :-)
Puszi,
Éva
Nincsenek véletlenek, csak lehetőségek, melyekkel élünk vagy nem. :)
Pussz, Tündér