Túlzások?!...

2015. november 23.

Vissza a naplóhoz

Nincs ebben semmi túlzás...

Elvált, egyedülállóként mondom ezt, aki mint sokan mások is, egyszer, majd többször elindult megtalálni a szerelmét. Tálcán nyújtotta magát. Még nem lehetett/tél egy kiforrott személyiség, a buktatókra, melyek majdan később jelentkeztek nem készülhettél fel, mert hiszen a "szerelem" elvette a józan eszedet.

Aztán szembesültél/tünk sok mindennel. Magunkat is építettük, nem csak a párunk saját magát. A gyerek, hogy közben megszületett? Ha nem egyformán volt fontos, akkor bizony csak mint anya ragaszkodhattál az eredeti elképzelésedhez. Hogy a "Család" mindenek előtt. Aztán szép lassan az élet megtanított arra, hogy nem ő az első, hanem a biztonság, amit nyújthatsz az egy szem "családod" számára. Hogy ez időközben egy személyre szűkült, hát tehettél te erről? Nem hiszem. Hiszen helyt kellett állnod a munkádban, otthon, mint anya, mint nő, mint mindenes!

Egyedülálló nők nem veszik el a férjeket, csak magukat egyedül érző férjek is keresik a párjukat. Mert társas lények vagyunk!

A bejegyzést írta: zsoltne.eva