Ugyan már?
2018. június 18.
Ráérünk elindulni fél nyolckor... Jó, de ne siess, mert nem győzlek követni... Én meg a sietség? Ugyan már? Hiszen a lábaim sem engednék.
Kimegyünk és megnézzük mit tett ez a két hét, csak ne érjen semmi meglepetés. Nem szeretem.
Kb. tudom mi vár... az a rengeteg eső, ami leesett, még nem lehet tudni, ott is, vagy csak itt kertvárosban boldogított? Nem mondom... jó sok víz lenne a ciszternámban, ha mégis... Ez a nyár megoldódna, elég lenne a végéig. Szeretek én öntözni, csak legyen mit...
Paprika, paradicsom, borsó, zöldbab... és mi a helyzet a rózsákkal, lesz-e még bimbó?... És a te tűzbabod? Már most tudom, hogy az a karó nem karó, ha visszagondolok a viharos napokra. Kibírta vajon?
Most én is azt mondom: Nem baj lányom... Bár elég hűvös a reggel, de legalább nem esik. Ráérünk elindulni nyolckor... Jó, de ne siess, mert nem győzlek követni.
*
Most úgy teszek, mintha ez az egész csak álom lett volna, még csak most ébredtem fel. Eszem ágában sem lett volna kimenni és akkor nem látom azt, amit ráértem volna megtudni, mondjuk csak holnap..., de hát jobb a csalódáson minél előbb túlesni és a tettek mezejére lépni! Kezdetnek elég lesz egy fűrész... :-)
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.