Új vers..
2012. február 23.
Ezúttal is a természet képeit nyaggattam, mikor "papírra" vetettem ezt a pár versszakot.
Az érdekessége annyi, hogy egy férfi ihlette, mégis egy lányhoz szólok benne. Kicsit össze is kuszálódtak közben a gondolataim, de igyekeztem a legtöbbet kihozni a múzsám képzeletbeli csókjából..
Íme:
Lennék a Hold, hogy beragyogjam éjjeled,
mikor a szemed szomorúan néz rám.
Lennék a víz, hogy érintsem hamvas bőrödet,
mikor az esőben magányosan sétálsz.
Lennék a levegő, hogy a sóhajod lehessek,
mikor eljutok a lelkedig.
Lennék a madár, hogy daloljak, csak neked,
mikor hullanak a könnyeid.
Lennék a fény, hogy árny legyek melletted,
mikor senki más nincs veled.
Lennék a virág, hogy a kedvedre tehessek,
mikor az illatom körbeleng.
Lennék a Nap, hogy csókoljam puha ajkaid,
mikor mosolyoddal átfested a világot.
Lennék a szellő, hogy simítsam selymes tincseid,
mikor egy felhőn az angyalok közt játszol.
A bejegyzést írta: Reenzy
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez gyönyörű vers! Érzékeny és festői. Köszönjük!
Pussz, Tündér