Újra itt van
2018. február 27.
2013. május 25.-i jegyzet:
Borderline szindrómám van (ez az a személyiségzavar, amit elmondtam a tesómnak) és megint kezdődik a buli. Ilyenkor az ember kb. más világba kerül, máshogy érzékel, nincs önkontrollja, nem tudja felmérni helyzetek lehetséges következményeit és bajba sodorhatja magát, a hangulata instabil, stb-stb. Olyan hangokat hallok és szagokat-illatokat érzek, amik a környezetem szerint nincsenek jelen. Néha szavakat hallok, máskor zörejeket, de van, hogy nem létező, értelmetlen szavakat és azok nagyon zavarnak. Nem tudok szabadulni tőlük. Van egy enyhe OCD-m is. Élek egy világban, ami számomra idegen, zavaró, kényelmetlen. A saját világomban vagyok jól, majdnem teljesen kizárva a külvilágot, illetve csak egy-két személyt és kevés ingert engedek közel magamhoz. A környezetem nem tud rólam szinte semmit, nem nyílok meg senkinek, Sokszor ki sem jövök a szobámból, ha valaki jön, mert idegennek érzek mindenkit. Durvább esetekben, időszakokban úgy érzem, hogy meg akarnak ölni. Jobb időszakokban barátkozom, még a közeledést is elfogadom, próbálok beilleszkedni. Segíteni is szeretek és vannak akik nem is tudják rólam, hogy mi a helyzet, csak annyit látnak, hogy magamnakvaló vagyok. Időnként úgy érzem, mintha egy hógömb lennék, amit felráznak és összevisszaság keletkezik benne, majd lassan lecsitul. A világot egy káosznak élem meg. Mostanában megint felborult a rend körülöttem is és bennem is.
A bejegyzést írta: Arnold91
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Arni!
Örülök hogy ezt leírtad!Így egy kicsit "belűlről" láthatjuk ezt a bonyolult zavart.Sajnos a környezetemben is van egy ember ilyen viselkedési zavarral és narcisztikus személyiséggel,azzal a különbséggel hogy ő nem hajlandó szembenézni vele,elismerni hogy gond van.Nagy teher így önmaga és a környezete számára is.Ez sem egy gyógyítható dolog,de orvosilag szinten tartható ha a páciens hajlandó az együttműködésre.Te legalább próbálkozol és ez nagyra értékelendő.
Puszi
Hú, akkor neki nehezebb. Ismerem a nárcisztikus személyiséget, az apám olyan. Gondolom a hárítása is amiatt van, mert az öregem is azt hiszi, hogy tökéletes.
Nehéz lehet neki, meg a környezetének.
Puszi
Kedves Arni!
Még jó, hogy ezekkel, amit ide leírtál tisztában vagy. Erre utal, hogy jól körül tudod írni, az érzéseidet, a velejárókat... A környezeted az, aki ezzel nincs, nem lehet tisztában, és ez a nehezebb másokkal megértetni, hogy valamitől te más vagy, amitől esetenként szenvedsz, amiről nem tehetsz...
Ettől sokkal nehezebb, amikor mások hozzák a szülő tudomására a gyereke állapotát, ún. szakemberek, amikor erre te már kevés vagy... és hogy ne nagyon ugráljon az anya, mert ezen változtatni nagyon nehéz, még rosszabb, hogy a gyerekénél ez élete végéig "kitart"... Meg kell tanulnia a szülőnek ezzel együtt élni és ami a legnehezebb, hogy erre rávezetni a gyerekét is, aki ez ellen kézzel-lábbal, viselkedésével tiltakozik, elfogadtatni másokkal... Úgyhogy megértelek. :-)
Puszi
Nem mindig sikerül kifejezni magam, de próbálkozom.
Igen, a környezet nem értheti, mert nem él benne annyira, így nem is rovom fel nekik.
Szakember beszélt az apámmal, de süket fülekre talált.
Puszi
Nagyon erős vagy!
Örülök hogy ezt leírtad!Így egy kicsit "belűlről" láthatjuk ezt a bonyolult zavart.Sajnos a környezetemben is van egy ember ilyen viselkedési zavarral és narcisztikus személyiséggel,azzal a különbséggel hogy ő nem hajlandó szembenézni vele,elismerni hogy gond van.Nagy teher így önmaga és a környezete számára is.Ez sem egy gyógyítható dolog,de orvosilag szinten tartható ha a páciens hajlandó az együttműködésre.Te legalább próbálkozol és ez nagyra értékelendő.
Puszi
Még jó, hogy ezekkel, amit ide leírtál tisztában vagy. Erre utal, hogy jól körül tudod írni, az érzéseidet, a velejárókat... A környezeted az, aki ezzel nincs, nem lehet tisztában, és ez a nehezebb másokkal megértetni, hogy valamitől te más vagy, amitől esetenként szenvedsz, amiről nem tehetsz...
Ettől sokkal nehezebb, amikor mások hozzák a szülő tudomására a gyereke állapotát, ún. szakemberek, amikor erre te már kevés vagy... és hogy ne nagyon ugráljon az anya, mert ezen változtatni nagyon nehéz, még rosszabb, hogy a gyerekénél ez élete végéig "kitart"... Meg kell tanulnia a szülőnek ezzel együtt élni és ami a legnehezebb, hogy erre rávezetni a gyerekét is, aki ez ellen kézzel-lábbal, viselkedésével tiltakozik, elfogadtatni másokkal... Úgyhogy megértelek. :-)
Puszi