Újra itthon

2023. január 2.

Vissza a naplóhoz

2022. október 6.-i jegyzetem:

Tegnap ért véget a terápia, de már nem indultunk el haza, mert a fater nem akart aznap 2× lenyomni egy ~ 5 órás utat. Én sem bántam, hogy nem indultunk még el, szeretek Palotán lenni. Most egész' békés volt a légkör, amiért hálás volt az idegrendszerem. Jó lenne hosszabb időt Pesten tölteni, meg eljutni az Aeroparkba, már csak azért is, mert nemrég érkezett egy új repülőgép. Voltunk élelmiszert vásárolni, de alig vettünk valamit, mert az árak elképesztőek. -.- A bundás banda nagyon örült nekem (és viszont), fejhangon nyávogtak, a kutyák nyüszítettek és mindenki azonnal akarta a simogatást. :-D Most, hogy kicsit enyhül az idő, jó volna ha megoldódna a fűtés, mielőtt újra bejön és akkor már marad is a hűvös. Ugye a kémények rosszak, de sikerült áthidaló megoldásokat találni, csak arra kell várni, hogy a Tomi ráérjen és el tudja vinni fateromat a kéményért. A ház falán lehet végigfuttatni és csak a kályhacső helyét kell majd kimaratni, meg persze kályha kell majd és akkor meglesz a fűtésem, ráadásul akkor az öregemhez is megy majd át meleg, mert egybenyitható szobákban vagyunk. Mesélte, hogy míg a terápián voltam, megpróbált begyújtani a konyhában (ugye elvileg ott is tilos a kémény miatt, de tavaly is használnunk kellett, mert még nem volt más megoldás) és észrevette, hogy Omega koncert van az előszobában, ugyanis a mennyezeten lévő lyukon tódult be a füst. Durva. Egyrészt valahol szelel a kémény, másrészt ennyi erővel felgyulladhatna a tető is és ki tudja mióta volt ez így, csak ugye amíg nem szakadt le a mennyezet, nem derült ki, hogy szivárog a füst a tetőtérben. Isten nagyon vigyázott ránk - ismét. Dicsőség Neki! Előbbiek miatt tehát felejtős a konyhai kémény is, máshol kell kivezetni a kályhacsövet. Sosem unatkozunk. Most, hogy ott voltunk a Gabinál, arról folyt kettejük közt a diskurzus, hogy nézzünk valami használható kérót 2-3 millióért (5-6-tól kezdődnek a normálisabb kecók árai...) és ha találunk, akkor a Gabi ad pénzt (pfejj, má' megin'...) és ezt a házat adjuk el az Ildinek 1 millióért (többet nem ér a jelenlegi állapotában, hiába egy hodály), mivel fáj rá a foga mióta beköltöztünk, a két összeget összerakva pedig vegyük meg a lakható házat. Az Ildinek a jelenlegi állapotában is kell állítólag a ház, mert neki van pénze felújíttatni. Én nem hiszek ebben az egészben, mivel sok terv volt már és úgy valósultak meg, mint ahogy én megtanultam a kínai nyelvet. Le kell koccolnom innen. Fater most is sorsjegyet kaparászik és azt mondja "egyszer majdcsak bejön". Egyszer... Addig meg itt rohadunk, vagy mi? -.- Ezért is kell elmennem. Érdekes ez a gyerekkori naplóírósdi, beugrottak olyan emlékek, amik eddig nem, szóval valamit csak mozgat a lomok közti kotorászás, de most rápihenek, mert nem egy élvezet. A lényeg, hogy itthon vagyok már, egyelőre apám is normális és végre körülvesznek az ugató, meg nyávogó antidepresszánsok. :-D

A bejegyzést írta: Arnold91