Ünnep?Ünnep!
2015. szeptember 17.
Igaz semmi nem lesz már ugyanaz,de menni kell tovább...
Jött a szeptember és vele az ünnepeink,két kisebb gyermekem születésnapja és a házassági évfordulónk.Nehéz szívvel készültem,de elhatároztam ez a nap az élőkről kell hogy szóljon.Főztem az ünnepi ebédet,csomagoltam szerény ajándékaimat.Tartottam magam,mert ha én sírni kezdek,akkor sír az egész család.Finom lett az ebéd,mindenki örült az apróságnak amit kapott.A Papus is csak kétszer pityeregte el magát.Túl vagyunk az első ünnepen,amikor eggyel kevesebben ünnepeltünk.Fájdalmas volt.Semmi nem lesz már ugyanaz...
A bejegyzést írta: Anyu
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az ünnepek még nehezek lesznek tudom.
Szinte minden biztató szót elmondtunk már egymásnak... És én is csak azt erősíthetem benned, amit magam is teszek nap, mint nap nővérem után az ittmaradottakért,... a sógoromért, a lányomért az apja helyett is... Nem vagy egyedül, a család kárpótol a veszteségért, látod még a menyed is igyekszik és ott az imádott unokád... Az ünnepek mindig egy picit felszakítják a sebet, idővel enyhülni fog a fájdalom, tudom... Szüleim, testvéreim, legutóbb osztálytársaim, köztük az egyetlen barátnőm Ili után...
Nem kevés időt éltetek meg pároddal, szép családod van! Ez adjon neked erőt a mindennapokban!
Puszillak!
Az utolsó mondatoddal szinte szó szerint idézted azt, amit a húgom halálakor írtam: semmi nem lesz már olyan, mint azelőtt.
Bár már lassan egy éve, hogy eltemettük, ma is napról-napra ez az érzés van bennem...De az élőkért tovább kell lépni és szeretetednek köszönhetően nagyon jól döntöttél, hogy megtartottátok az ünnepeiteket. További sok erőt kívánok Nektek!
Kedves Anyu!
Hatalmas erő sugárzik belőled, maradjon is így. Örülök, hogy unokátok is veletek volt.
puszi
Hatalmas erő sugárzik belőled, maradjon is így. Örülök, hogy unokátok is veletek volt.
puszi
Ami történt,azon változtatni nem tudunk.Hálásnak kell lennünk azért ami még megmaradt.Maradt két gyermekem,ők nem érezhetik azt hogy nem számítanának,csak az volt fontos aki elment.Semmiképpen sem,sőt most még fontosabbak.Maradt egy drága párom,akivel 40 éve egymás mellett állunk jóban,rosszban.És maradt egy drága unokánk.Értük talpra kell állni!Nem mondom hogy könnyű,a sokk múltával most kezdek kiengedni és most sírok minden helyzetben,leginkább amikor senki nem látja.
Kaptunk egy meglepetés ajándékot is a házasságinkra.A hátunk mögött szervezkedtek és amikor a kisfiam jött,nem egyedül jött,hozta a Marcinkat is.Anyjától egy kedves gesztus volt,hogy leküldte a hétvégére.Szombat este ugyanúgy a fiammal együtt ment vissza.A tanító nénije nagyon dicséri,úgy fogalmazott,olyan mintha elsőtől ezzel az osztállyal járt volna.Beilleszkedik,elfogadják az osztálytársak is.A tanulással sincs gond.
Puszi
Sajnos, nem tudlak megcáfolni. Anyukámat tudom idézni, aki azt mondta Apukám és a Párom halála után, amikor kissé megzakkantam, hogy élőnek élő mellett a helye.
Puszi: Yolla