Unokám született
2014. augusztus 1.
Megszületett az Áron, mindenáron.
Anyukáját kérdik, milyen a baba?
Eszik- alszik nincs vele semmi baja.
Nem soká tart az idilli állapot,
Áron a hajnali fél kettőt,
megcélozza mindenáron.
Anyám- apám most ne aludjatok,
éjjel is velem foglalkozzatok.
Hajnal felé, mire az ég is kiderül,
Áron is álomba szenderül.
Hasikáját körülveszi bébi háj,
Nehéz ettől a fertály.
Csak fekszik, néz körül vidáman,
Mi persze szeretnénk,
ha mászna, fel állna.
Az első mászás kezdeményt,
örömömre Nagykanizsán tette,
Kérdezgettem is sűrün, mit csinál az unokám? Mászik?
Óh, hát persze hogy mászik! Simán közlekedik.
Elmúlik már fél éves,
Fogacskáit lessük, várjuk.
Azok meg csak várnak,
Úgy gondolják , még maradnak.
Aztán az is elkövetkezik,
Ha nyítva kicsi szája,
Kikandikál, két kis kis fogicája.
Telik , múlik az idő,
Szülinapja közeleg.
Babócánk már csetlik - botlik lépeget.
Kérdezgettem is naponta,
Mit csinálk az unokám?
Már fut - szalad, meg sem áll!
Mikor én is látom.
Egész nap csodálom.
Megérek betelni vele,
Elmeregve nézem az ágyból,
hogy az Áron, ki megszületett mindenáron
kis emberke lett, abból a babából.
A bejegyzést írta: lsalamo
Hozzászólások
időrendi sorrend