Unokázom
2016. augusztus 3.
Hét végén elhoztuk Drágánkat a másik Mamától,azóta velünk van.
Papa,vele rosszalkodik,nem tud nemet mondani.Együtt mennek a játszótérre és ott van vele,míg a többi gyerekkel focizik.Én olvasok vele naponta és egy kis nyelvtannal nyúzom.Köztes időkben a gép előtt ül,én csak néha lopva osonok ide kicsit szétnézni.Nem baj,így van jól.Esténként megy a scrabble.Ezzel is gyakorolja a szavakat és még jól is szórakozunk.
Aztán később,miután már lefektettem,nem bírva a szoba fülledtségét,kiosonok a teraszra.Ülök a hintaágyban,persze a kutya is veszi a lapot,kiugrik a ládájából,jön ő is.Mellém hever,élvezi a kinti hűvösebb levegőt.Egyszer csak megjelenik unokám,mint egy kísértet,vonszolja a világos nyári takaróját és odatelepszik mellém.Együtt nézzük a csillagokat,a felettünk villogva elhúzó repülők fényeit,hallgatunk nagyokat.Öreg kutyám a lépcső tetején elnyúlva és horkol.
Majd a gyerek nekem támasztja a fejét és ő is elalszik.Jótékony,megnyugtató csend vesz körül bennünket.Majd amikor már kezdek fázni,felébresztem Marcust és beterelem a helyére aludni.Lányom is hazaér a munkából.Majdnem éjfél van már.Mindenki elnyugszik lassan.Jöhet egy új nap,új vidámság,játék.
Az élet megy tovább.
A bejegyzést írta: Anyu
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ezeket a meghitt pillanatokat előre tervezni nem lehet, azok csak úgy jönnek... :-)
Puszi