üresség
2011. december 2.
Ő is épp úgy csinálja mint én… mondtam neki ma reggel:
- Csinálsz egy negatív tesztet, elszomorodsz, aztán rövid idő múlva reménykedsz, hogy talán a teszt volt a hibás. Egy kis idő múlva megcsinálod újra…
Én ilyenkor megint elszomorodok, aztán valamikor megint újra reménykedni kezdek, hogy biztos azzal az idióta csíkkal van a baj, és nem lehet, hogy a szerelem nem fogan meg bennem, hanem valami csoda folytán valahogy jól elbújt bennem a kicsi…
De aztán csak az ürességet érzem magamban, ha befelé koncentrálok. És tényleg nincs is semmi… senki…
De az ember lánya sosem adja fel. Ezért minden kezdődik újra.
Lehet, hogy mindenki ugyanazt éli át. Nem tudom. Amúgy nincs rossz kedvem, csak kicsit szomorú vagyok, hogy neki sem sikerült. Én mostanában nem is tudom, hogy mit akarok.
Majd jön, amikor jönnie kell. :)
A bejegyzést írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Ailet
Így van Virág!
Minden akkor érkezik, amikor kell. Csak hinni kell! :)
Pusz: A
Válasz erre: Tündér
Semmi sem történik ok nélkül...Kitartás!
Pussz,
Tündér
Pussz,
Tündér
Minden akkor érkezik, amikor kell. Csak hinni kell! :)
Pusz: A