Utak, sorsok

2013. november 22.

Vissza a naplóhoz

Mindannyian a saját utunkat járjuk, a saját sorsunkat éljük és saját szemünkkel látjuk a világot.

Ha írásra adjuk a fejünket, arra is ez vonatkozik, bármilyen furcsa, azon is átüt az egyéniségünk, mit tartunk lényegesnek és mit lényegtelennek, s szóljon bármely témáról az írásunk, abban ott vagyunk mi is. Az persze már más dolog, kinek mi tetszik, ki hogyan fejezi ki magát.

Hahaha...

Ma és tegnap kéretlen tanácsokat kaptam, hogyan írjak.

Ha nem haragszotok, én már csak a magam feje után megyek, eddigi hatvanegy évem alatt is ezt tettem.

Öreg fát már nem nagyon lehet hajlítgatni, átültetni pedig lehetetlen, s az árnyékában sem kötelező megpihenni.

Csak lehetséges.

A bejegyzést írta: Yolla