Utólag
2025. június 15.
Azt még nem meséltem nektek - na, nem azért mert titok lenne, hanem mert az igazán jó dolgokat szereti az ember egy darabig csak magában dédelgetni... - hogy amikor Telki Közéleti Klub szervezésében tarthattam egy előadást, az nem csak arra volt lehetőség, hogy az ember végre kipróbálja, hogy milyen stand up kertész lenne, hanem arra is, hogy olyan emberekkel találkozzon, akikkel ezeddig az idő és távolság örök harca miatt nem volt eddig lehetőség. Meg nyilván azért sem, mert egyikünknek sincs magánhelikoptere.
De ott sikerült találkoznom többetekkel újra, és valakivel, aki évek óta követi mindenféle írói pályafutásomat, velem volt a legszebb és a legrosszabb órákban is hűségesen, mellettem állt, amikor megtaláltam önmagam, amikor először megmutattam az igazi hangomat, amikor szomorú voltam, majd boldog, majd kétségbeesett, majd újra boldog, és bízom benne, hogy valamennyire én is ott voltam neki, amikor szüksége volt rám. S mindezt anélkül, hogy bármikor is legalább csak egymás hangját hallottuk volna. Amikor Telkiben találkoztunk, az ember szavak nélkül is mindent érzett és tudott. A bonbonmeggy, amit kaptam tőle, segített az előadás előtti stresszt oldani, Ágnes Porpáczy mellett ülve együtt kuncogtak rajtam, hogy dehogy izgulok... és a pillangói egyikébe, amit kaptam tőle, hogy legyen valami nem ehető is, épp belekapaszkodott az uborka. Mercédesz Oberhauser nyilván rólad van szó. Köszönöm, hogy vagy!
A hírhedt stand up - kertész bemutatkozó előadásom pedig itt látható:
https://youtu.be/lDwVwOGgY4k?si=AD0mXpCpQg3q86_a
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.