Utolsó levél
2011. augusztus 17.
Eget rázó szörny lépet a szívembe,
Ha rágondolok a sötét fellegekre.
Úgy száll tova e bárány felhő
Múlóba van már az őszi eső.
Könnyen jön a hajnali fény,
A dermedt hideg tájból
De feledni ezt nagyon nehéz
Oly gyönyörű téli tájat.
Levelem olyan lesz, mint még soha
Lesz e valaki, aki elvinné a messzibe,
A dermedő szívemnek
Megnyugtatására.
Levelem itt hagy, de nem örökre
A századik versem befejezésére.
Utolsó versem küldöm neked Én
Többet nem írok, marad a költemény.
- édesapámtól; 2007. szeptember -
A bejegyzést írta: Pinokkió
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Zsizsik
Drága Pinokkió!
Mondtam én, a vér nem válik vízzé...
Puszi, Zsizsik
Mondtam én, a vér nem válik vízzé...
Puszi, Zsizsik