Utolsó
2020. augusztus 24.
"Azt akarom, hogy örökké tartson!" mondtad egyik alkalommal, amikor az ébenfekete éjszakában minden porcikámmal a tiéd voltam. Ez a néhány szó aztán beleégett a tudtomba. Hosszú ideig ebbe kapaszkodtam, ettől vártam a változást. Azt a változást, amivel meg tudtam volna veled változtatni az életem.
- Hidd el, jobb egyedül, mint egy rossz kapcsolatban.
Győzködtél mindannyiszor. Az egyedüllétet a saját életedre értetted, a kapcsolatot meg a labilis házasságomra.
- Pedig mi már teljesen úgy élünk, mintha párkapcsolatban lennénk. Kár, hogy ez zsákutca.
Döntötted el helyettem is.
- Pedig milyen egyszerű lenne megtartani a szabadságodat, amit annyira féltesz. Én itt maradnék, te meg a patakparton. Munkás hétköznapokon friss ebéddel várnálak. Nézném a tornácodról, ahogy szeded az almát, ahogy irányítod a munkásaidat, ahogy intézkedsz. Minden megoldható lenne.
- Zsákutca.
Erősítetted meg újra az álláspontodat.
- Egyáltalán hogyan tudnánk elfogadtatni a környezetünkkel a kapcsolatunkat?
Értetlenkedtél.
Azt éreztem, a kezdeti lelkesedésed most jócskán alábbhagyott. Nem volt már meg benned az a lendület, amellyel folyton engem akartál.A kapcsolatunk olyan pontra jutott, ahonnan nincs elmozdulás.
Meg akartam veled változtatni az életem. Csak később jöttem rá, hogy te ezt már nem akartad. Az esti lopott óráink is megritkultak, egyre nehezebben tudtuk megszervezni.
Vajon mikor döntötted el, hogy egy évvel az első együtt töltött estét az utolsó fogja követni? Ez már soha nem fog kiderülni.
Jól megszokott módon vártál rám a sötét kis közben. Sietősen szálltam be a terepjáródba.
- Minden rendben?
Kérdezted.
- Persze. Hiányoztál.
Vallottam be. A kezemet megfogva egyenesen a szádhoz emelted kézcsókra. Abban a pillanatban, ahogy a szád a bőrömhöz ért, a szokásos pillangó hadsereg száguldott keresztül a szívem alatt.
- Várj, amíg nem jön autó. Most szállj ki, és gyorsan menj is be!
Óvatoskodtál.
A hátsó szobádban a vetetlen ágyad fogadott. Sietve dobtad le a kocsikulcsot, alig vártad, hogy a karjaidba vegyél.
- De jó, hogy itt vagy. Annyira vártalak. Imádom a bőröd, az illatod. Imádom minden porcikádat. Megőrjítesz.
Vallottad.
Csak a beszűrődő hold fénye volt a tanúja, ahogy minden lehetséges módon a tiéd voltam. Uralkodtál felettem, és én szó nélkül követtelek a mámor hullámzó tengerében
- De jó veled.
Ismételgetted.
De te már akkor tudtad, hogy nem viszel át többé.
Soha többé.
(Kép: Pinterest)
A bejegyzést írta: Főnix Madárka
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.