Valami édesség
2017. június 29.
Erőrekaptam! A napok óta tartó félig sült, lagymatag állapotomból végre-remélem, legalább a mai napra-kiestem. Reggel ugyanis esett egy kis eső, ami némi frissülést hozott és az agyam sem zakatolt az utcán játszó szünidei pici gyerekek játékától, akik szert tettek valami rémségesen zörgő fakerekű kocsikára és egész nap azzal furikázzák egymást.
Ez örömteli állapotomban rögtön megkívántam valami édességet, amit nem kell sütni.
Csináltam tejbegrízt, mikor elkészült, beleöntöttem egy porcelántába, fagyóból szedtem ki epret, azt szórtam a tetejére(de szerintem bármilyen más gyümölcs, vagy befőtt jó), majd készítettem eperpudingott, mert az volt itthon, azt megint rázúdítottam az eperre, a végén csokoládé-forgáccsal meghintettem és betettem a hűtőbe.Egész jó lett. Aki akarja,tálaláskor tehet rá tejszinhabot. Jó nassolást!
A bejegyzést írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Igen, nagyon szerettem nagyapámat, talán a természet-és állatszeretete az, ami megragadott. Mert egyébként roppant hallgatag ember volt, nem emlékszem, hogy egyszer is leült volna velünk beszélgetni. És ami nagy hatással volt még rám, hogy volt benne méltóság, alázat. Én ezt már gyerekfejjel is éreztem...
Köszönöm a receptet, egyszer kipróbálom...
Szép hétvégét Neked is!
Ilona
S, ha ez így lenne, milyen szép is lenne, a kis világunk!
Sokszor a hallgatás tud a legbeszédesebb lenni, csak lehet, hogy akkor épp mást kell figyelni! Gyermekként persze, ezt másképp éli meg az ember!
Emlékszem, mikor a lányaim picik voltak, még beszélni sem tudtak, és mégis mennyi mindent adtak, csak az ő akkori nyelvükön, amit egy kis idő után értettem is! Hm.
Elolvastam Ilona a gondolatod is, amit versbe foglaltál! Nagyon közel állhattatok egymáshoz lelki síkon a nagypapáddal,
talán ezért is ez a furcsa érzés! Én két éves voltam, amikor elköszönt tőlem a nagypapám, még kezet is fogtunk, és többé nem jött vissza, nem ismerhettem meg Őt! Persze ezt mesélték nekem, amikor már nagyobbacska voltam.
Sok jó együtt, ami passzol is, rossz nem is lehet! Az édesség jöhet bármikor!
Mire vágysz, Éva? Gondolom, hogy a sz. kőművesek eltűnjenek!
Írok egy gyorsat, ami főételnek is kiváló, és nem édesség, de nyáron kifejezetten hűsítő hatású! Arányokat, miből mennyit, mindenkire rábízom!
Uborka (nem kovászolni való), amit hosszában kettévágunk, és kikanalazzuk a magját, mert az levet ereszt! Felkockázzuk. Ha lehet, jó minőségű joghurthoz, ízlés szerint menta, egy kis só, bors, és a felkockázott uborkával összekeverjük. Hűtőbe egy napra, hogy az ízek összeérjenek, meg persze kellően hideg legyen. Aki szeret díszíteni, mentalevél.
Ez egy Perzsa étel, és szerintem igen különleges, számomra finom ízhatással bír! Elkészítési idő 5-6 perc, többek közt, ezért is ajánlottam!
Jó étvágyat kívánok mindenkinek ahhoz, amit éppen készít!
Kellemes hétvégét!
Köszönöm a receptet, egyszer kipróbálom...
Szép hétvégét Neked is!
Ilona
Elolvastam Ilona a gondolatod is, amit versbe foglaltál! Nagyon közel állhattatok egymáshoz lelki síkon a nagypapáddal,
talán ezért is ez a furcsa érzés! Én két éves voltam, amikor elköszönt tőlem a nagypapám, még kezet is fogtunk, és többé nem jött vissza, nem ismerhettem meg Őt! Persze ezt mesélték nekem, amikor már nagyobbacska voltam.
Sok jó együtt, ami passzol is, rossz nem is lehet! Az édesség jöhet bármikor!
Mire vágysz, Éva? Gondolom, hogy a sz. kőművesek eltűnjenek!
Írok egy gyorsat, ami főételnek is kiváló, és nem édesség, de nyáron kifejezetten hűsítő hatású! Arányokat, miből mennyit, mindenkire rábízom!
Uborka (nem kovászolni való), amit hosszában kettévágunk, és kikanalazzuk a magját, mert az levet ereszt! Felkockázzuk. Ha lehet, jó minőségű joghurthoz, ízlés szerint menta, egy kis só, bors, és a felkockázott uborkával összekeverjük. Hűtőbe egy napra, hogy az ízek összeérjenek, meg persze kellően hideg legyen. Aki szeret díszíteni, mentalevél.
Ez egy Perzsa étel, és szerintem igen különleges, számomra finom ízhatással bír! Elkészítési idő 5-6 perc, többek közt, ezért is ajánlottam!
Jó étvágyat kívánok mindenkinek ahhoz, amit éppen készít!
Kellemes hétvégét!
talán ezért is ez a furcsa érzés! Én két éves voltam, amikor elköszönt tőlem a nagypapám, még kezet is fogtunk, és többé nem jött vissza, nem ismerhettem meg Őt! Persze ezt mesélték nekem, amikor már nagyobbacska voltam.
Sok jó együtt, ami passzol is, rossz nem is lehet! Az édesség jöhet bármikor!
Mire vágysz, Éva? Gondolom, hogy a sz. kőművesek eltűnjenek!
Írok egy gyorsat, ami főételnek is kiváló, és nem édesség, de nyáron kifejezetten hűsítő hatású! Arányokat, miből mennyit, mindenkire rábízom!
Uborka (nem kovászolni való), amit hosszában kettévágunk, és kikanalazzuk a magját, mert az levet ereszt! Felkockázzuk. Ha lehet, jó minőségű joghurthoz, ízlés szerint menta, egy kis só, bors, és a felkockázott uborkával összekeverjük. Hűtőbe egy napra, hogy az ízek összeérjenek, meg persze kellően hideg legyen. Aki szeret díszíteni, mentalevél.
Ez egy Perzsa étel, és szerintem igen különleges, számomra finom ízhatással bír! Elkészítési idő 5-6 perc, többek közt, ezért is ajánlottam!
Jó étvágyat kívánok mindenkinek ahhoz, amit éppen készít!
Kellemes hétvégét!
A tejbepapit nagyon szeretem, meg a pudingot is, de már a könyökömön nő ki... Másra vágyom! :-)
Puszi
Puszi