VALAMI ITT MARAD...
2018. február 7.
Talán a remény, ami itt marad...vagy talán az, akiért élni érdemes. Nem hiszem, hogy van egy emberi emlékem, vagy talán emberi létezéshez fogható képem, amit szívesen viszek magammal. Utolsó útján az ember nem a létezéshez, hanem az élethez fordul. Mit mondjak, ha akkor az Úr Angyala sem tévedett, ebben ezeregyszáz mese fordult már meg, ebben a koporsóban sem maradok, vétkeztem vagy nem, vagy az vesse Rám az első követ, aki még nem próbált magánál többet, mint visszafordulni és sietni az oltár előtt, megállni sem lehet. Mert egy is sok, akit nem láttok sosem...sosem lesz itt a vég, sosem lesz az egy elég, vagy kevés! Nem kell többé idő, sem pénz. Sosem kell, több élet ezen a világon, minden ami élmény, az hihetetlen. Sokan kérnék, azt az egy utolsó szót!
Zárva minden ablakom, nincs mit tartogatni, a szándék - ez volt, hogy legyőzhessen, de ezzel még erősebb lettem!
A bejegyzést írta: Zsüsztin
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.