Valami nagyon-nagyon sötét
2021. október 16.
folytatom a "Szörnyű szelek szárnyán (1)" c. naplóbejegyzésemet, visszafelé, a (2) résszel, mert hiszen ez az egész kálvária augusztus hóra tevődik.
...
Nem egy szokványos kimenetel volt az augusztusban. Velem volt a szomszéd fiatalasszony, akinek, ha kicsivel is, de hozzájárultam a napi kiadásaihoz, ahhoz viszont tenni kell és valljuk be, már nekem is elkél a segítség néha-néha.
Szóval megálltunk a bejáratnál, ami nyitott kapukat dönget, az megy be hozzám a kertbe, aki akar, de földbe gyökerezett a lábam. Valami nagyon-nagyon sötét volt, csak néztem, hogy "eltűnt a házikó?"... Akkor szembesültem vele, hogy igen nagy vihar lehetett "szörnyű szelek szárnyán" érkezhetett és nem kímélte a nemrég még hatalmas lombbal fölé hajolt vastag diófa ágakat úgy szakította le, mint gyenge hajtásokat.
Először, hogy jobban szemügyre vettem még fel sem tűnt, hogy nagyobb a baj, mint gondoltam elsőre. Hoppá! Hol van a vezeték, követtem volna egészen az oszlopig, de a nagy fák eltakarták a szemem elől, ahol fennakadva, láthatatlan volt, így hát mentem egészen a végéig az oszlopig, ahonnan kapom az áramot. Na ott már hiába kerestem, ott lógott a levegőben. Még jó, hogy nem esett útba, bár eddigre életveszélynek már nem voltunk kitéve, de mégis, hátha a kóbor áram még benne rekedt, gondoltam naivan és ennek már fele sem tréfa. Ezután már könnyű volt megtalálni a másik végét, ami tőlünk fél méterre lefegett ég és föld között.
Az egy órásra tervezett melót fél óra alatt be is fejeztük. Nincs mit tenni, alapon. Helyette most inkább riasszuk a "katasztrófásokat", az E-ON-t vagy a Biokomot, vagy tudom is én kit, de közülük szinte valamennyivel tárgyalásba léptem, amint hazaértem.
A tűzoltóság az E-ON-hoz irányított, akik még aznap az útba igazítás után az életveszélyt elhárították. Nem volt rám szükségük, milyen érdekes, odataláltak?! Jó, mert egy nap kétszer megtenni gyalog az utat, az már sok lett volna. Kipipálva.
Hogyan tovább? Kit akasszak le a szögről, aki hajlandó nekem segíteni? Miután a személyes jelenlétem nem varázsolta el az E-ON-osokat, ők nem tudnak többet tenni az érdekemben. Volt áram, nincs áram! Nehezen bár, de tudomásul vettem, hogy a 16 évet árammal ellátott időszakot, annak minden előnyével együtt járó lehetőségét elfelejthetem. Kaptam egy másfél oldalas villanyszerelő listát, akikkel kvázi felvehetem a kapcsolatot - mondták. Csak úgy kíváncsiságból megtettem és beszéltem az elsővel, aki az utamba került, csekélység! kb. 150 ezerért újra lesz áramom, persze, csak, ha én is akarom.
Eddigre már tudtam, hogy más utat kell találnom és bele is nyugodtam volna, ha nem látom minden alkalommal, amikor kiérek azokat a félig, vagy teljesen letört vastag diófaágakat lombostól... Hogyan tovább? És akkor jött a mentő ötletem, egyszer már sikerül, miért ne történhetne csoda? A területi képviselő. Sikerélmény. Azt mondta ugyanis, miután elsírtam a bánatom, hogy ne futkossak én semmiféle favágó után, sokba kerül az nekem, kb. így lefordítva, intézkedett. S lőn, világosság, mert a Biokomosok legközelebb, ami 3 hét volt, addigra ígérték a helyszínre jövetelt, amit megelőzően még a főnök megtekintett, aki igen feldúlt volt, mert egyszerűen nem talált ki a kis kertembe....
Folytatom...
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.