Valami történt

2022. augusztus 13.

Vissza a naplóhoz

2020. március 4.-i jegyzet:

a Gina egyik lábával. Vasárnap még szokott módon viselkedett, aztán tegnapelőtt délelőtt tűnt fel, hogy kedvetlen. Állandóan a karomba/ölembe kéretzkedik, de tegnapelőtt délelőtt szokatlanul rám volt tapadva és sokat bambult. Adtam neki finom falatokat, hátha felvidul és fel is élénkült, de pár perc múlva megint kedvetlen volt, majd újabb pár perc múlva elkezdett remegni, közben időnként enyhe görcs futott végig a testén. Látszott, hogy nagyon fáj neki valahol, szóval átnéztem, hátha külső sérülése van. Akkor vettem észre, hogy a bal hátsó lábán az egyik ujja csálén állt és a körme is csúnyán meg van sérülve. Jó kérdés, hogy mi történt vele? Hétfőre virradó éjjel történhetett csak, mert előző nap semmi baja nem volt. Visítást nem hallottunk, de valószínűleg mélyen aludtunk. Nem sántikált még délelőtt, ezért nem tűnt fel, meg legalább 6× a karomba vettem, miközben a lába hozzámért és akkor sem nyüszített fel, csak később kezdett remegni és akkor már rá sem lépett a sérült lábára. Mondom a fateromnak, hogy doki kell, hogy ellássa, erre jött a "nincs pénz, jövőhéten lesz és úgyis be kell oltatni a Zsebit, akkor majd megnézetheted" szöveg. Mondom ezzel ki van segítve szerencsétlen! -.- (Ha belső problémája lett volna, veszélybe is kerülhetett volna addig.) Félig leszakadt körömmel és kificamodott lábujjal próbáljon ő egy hetet átvészelni! Persze magyarázott. Mondom akkor adjon egy negyed Algopyrint, hogy legalább a fájdalmát csillapítsuk. "Elfogyott." A szar felment az agyamba, hogy erre sincs gondja. Én nem szedem, de ő a fejfájására eszi, mint a cukrot, szóval már csak emiatt is kéne pótolnia. Persze dohány legyen itthon, az fontos. Cataflamom van, de azt nem mertem adni. Algopyrint is csak negyedet kaphat, mert a Szutyok is hasonló súlyú és méretű volt és a doki annyit engedett. Mondom apámnak, hogy másnap (azaz tegnap) hozzon Algopyrint. Anélkül nem akartam a kutya lábát piszkálni, mivel buzerálás nélkül is láthatóan nagyon fájt neki. A fekhelyük egy kutyakosárban van, de kiraktam neki egy nagypárnát, hogy ne kelljen ki-be ugrálnia és le is feküdt rá, de aztán az öregem felemelte és berakta, mondván ott jobb neki. A kutya meg felnyüszített, mivel annak pereme van és hozzáért a sérült lába. Megnéztem és az ujja a helyére ugrott, meg a körme is egyenesen állt. Fater döngette a mellét, hogy jót tett azzal, hogy berakta, mert így a helyükre mentek. Tegnap még sokat feküdt és érthető módon kedvetlen volt, de ma már újra élénk, játszik, mászkál is, ami nem jó, úgyhogy igyekszem a helyén tartani, de egy kutyának nyilván nem tudom megmagyarázni, hogy ne terhelje a lábát. Nagyrészt 3 lábon ugrál, de gyakran leteszi már. Bekötöttem neki, de leszedte. Sejtettem, hogy le fogja, de reméltem, hogy tovább megtűri. Persze gyógyszert mégsem hozott tegnap az öregem, mert "ő nem megy ki zivatarban" (ez a villámcsapásos dilije abszurd), aztán elment a gyógyszertárba, de állítólag "nem jutott pénz rá". -.- Elkezdi ne tomboljak, pár nap és jön a pénz. Mondom magyarázd meg ezt a fájdalomtól remegő kutyának! Ma mondjuk jóval kevesebbet remegett, de attól még fáj neki.
Most is mondtam, hogy nem kéne halmozni az állatokat, ha nincs keret a teljeskörű és felelős ellátásukra, gondozásukra. Persze jött a "még hányszor fogod ezt szajkózni?", meg a "tiéd 3 macska és 2 kutya!" szöveg. Mondom neki a 8 állatból 5 azért van nálunk, mert ő akarta, vagy mert az ismerősök, meg rokonok megunták szerencsétleneket. Egy kutyát én akartam magamhoz venni, meg egy macskát. Neki szintén egy kutyája volt. A másik két macska úgy került hozzánk, hogy egyet a volt nője passzolt le (már korábban is egyet... igazi felelős gazda módjára), egyet meg az öcsém. A kacsát is a fater akarta. A Ginát az Ildi passzolta ide. A Zsebi meg az egyik kiskölyök a decemberi alomból, őt szintén a fater akarta magának.
Innentől nekem ne magyarázzon, hogy enyémek a macskák, meg két kutya. Egy macska és egy kutya lenne az enyém, a többiek idekerültek és mivel kötődni kezdett hozzám a másik 2 macska, meg a Gina, a gazdájuk lettem. Nem én akartam felhalmozni ennyi állatot olyan helyzetben, amiben anyagilag nem bírjuk fedezni az összes szükségletüket. A kaját is épphogy' bírjuk és sokszor a miénkből kell kipótolni, szóval eszetlenül gyűjtögeti őket. Értem, hogy szereti az állatokat, én is szeretem, de az nem jó nekik, ha nem tudunk orvosi kezelést fizetni, amikor kell. Erre mindig az a reakciója, hogy "és most mit csináljak, dobjam ki őket???" Nem, nem kellett volna felhalmozni. Annyiból megértem, hogy ki tudja hová passzolták volna le őket, meg tényleg öröm velük minden nap. Szélmalomharc; én is mindig mondom az igazamat, meg a fater is.

A bejegyzést írta: Arnold91