valami történt
2012. július 7.
Egyszerűen nem vagyok képes felfogni, hogy ez megtörténhetett velem, vagy bárkivel a világon.
Tisztességgel felneveltem két lánygyermeket. Már 43 és 36 évesek. A nagyobbik lányomnak két házasságból négy gyermeke van, a kisebbiknek most fog megszületni a harmadik.
A férjem, szegény 7 éve, hosszú betegség után, tüdőrákban meghalt. 2005-ben felvettünk bankkölcsönt házunk felújítására, amit becsülettel fizettünk, és fizetem a mai napig. Sajnos pont azért, hogy a gyerekeimnek ne okozzak terhet, adósságcsapdába kerültem. Ma felvetettem a nagyobbik lányomnak - miután szóba került anyagi ellehetetlenültségem - hogy mostmár kérném, hogy fizessék a rájuk eső részt a kölcsönből, mert jogilag azt is örökölték. Erre kijelentette, hogy nem fog menni, mert keveset keresnek, és különben is - mármint én és az édesapja - mi sem kérdeztük meg őket, hogy felvehetünk-e kölcsönt.
Na erre adjon valaki jó tanácsot, hogy mit tegyek ?
A bejegyzést írta: Petkó
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nos hát a beszélgetés már megtörtént, ámbátor ilyenkor nyáron ezt elég nehéz megoldani, mert egész nyáron nyaralnak. Egyértelműen és nem túl empatikusan kijelentették, hogy nem segítenek.
A házat már 3 éve árulom, de még egy szál vevő sem jött a hirdetésekre.
Nem pont értük, de nekik is fontosnak tűnt, hogy ne dőljön a fejünkre a ház. Különben most épp az édesapjuktól örökölt házban laknak. A férjem az édesanyjától örökölte.
Az egyetlen helyes megoldásnak azt tartom, hogy odahívod őket egy ebédre, és elmondod, őszintén , hogy miért kellene most, hogy segítsenek.
A mennyiben nemet mondanak, neked kell elgondolkodnod azon, hogy a kutyával- kettesben egy kisebb kuckóba kerüljetek, és megszabadulni az adósságtól. Ilyen esetben, nem lehet a harminc évet érzelmi alapon, mint kötődést revitalizálni.
A házat már 3 éve árulom, de még egy szál vevő sem jött a hirdetésekre.
A mennyiben nemet mondanak, neked kell elgondolkodnod azon, hogy a kutyával- kettesben egy kisebb kuckóba kerüljetek, és megszabadulni az adósságtól. Ilyen esetben, nem lehet a harminc évet érzelmi alapon, mint kötődést revitalizálni.
Ja és azt is mondd nekik, ha nem fizeted a hitelt, veszik a ház és még nekik kell gondoskodniuk a te lakhatásodról is...kicsit hátha elgondolkodnak. Nem tudom mire vettétek fel a hitelt, de gyanús, hogy éppen a gyerekek miatt....értük.
Most erre mit mondhatnék, pedagógusoktól még csúnyább válasz, hiszen a jó pedagógus rendelkezik empátiás készséggel. Szerintem beszéld meg velük, ha nem érdekli őket az örökség ( márpedig ha nem fizetik a részüket, akkor nem érdekli őket), akkor te megteszed a szükséges lépéseket, de utólag aztán nincs reklamáció. Szépen adják írásba ügyvéd előtt, hogy lemondanak az apai részről, a magadéval meg úgyis azt csinálsz amit akarsz. Egyébként nem kell velük pereskedned, de mindezt egy ügyvédi felszólító levéllel hozhatod tudomásukra. Tudom ez is pénzbe kerül, de egy kedves és jó ügyvéd nem kér el érte 2-3 ezer forintnál többet, hogy megírjon és elküldjön két levelet.
Kedves Mindenható, azért nem lehet kiadni a ház egy részét, mert kicsi és a szobák egymásból nyílnak. Az életjáradék nem rossz ötlet, majd utánanézek.
A lányoknak nem könnyű a helyzetük, mert az egész családban mindenki pedagógus, közismert, hogy nem túl jól keresnek a közalkalmazottak.
Ámbár ha akarnának, azért tudnának segíteni, havonta 10-10 ezer forintról lenne szó. Amíg nem kellett a segítségük, eszembe s jutott, hogy kérjek tőlük, pedig jog szerint kellett volna és ezt pontosan tudják. Azt se tudom megtenni, hogy pereljem a nekem járó (nem kis) összeget. Igazából az borított ki teljesen, hogy könyékből nemet mondtak, sőt még én vagyok a hibás, mert anno az azóta 58 éves korában meghalt édesapjukkal felelőtlenül és tudtuk (ami nem igaz)nélkül felvettük a kölcsönt.
Hogy tetézzem még, SM beteg vagyok és ennek következtében mozgássérült. Szigorúan tiltva van, hogy stressz helyzetbe kerüljek, mert így jönnek a subok.
Esetleg nem tudnád kiadni albérletbe a ház egy részét? Amikor pedig a gyerekeid a bevételből kérnek, csak lazán mondd nekik, hogy abból fizeted a rájuk eső hitelt. Hátha elgondolkodnak. Vagy mondd nekik, életjáradéki szerződést kötsz és azé lesz a ház, aki fizeti a részleteket. Ez nem fog tetszeni nekik. Persze nem lehet könnyű manapság 4 gyermekkel, de gondolom ők se kérdezték a gyerekeket akarnak-e megszületni és akarják-e a szülők hiteleit. Beszélj vele újra, hisz ő is anya. Kérdezd csak meg, hogy mit gondol, ha őt vagy a férjét érné hirtelen valami, mi történne velük? Ki támogatná őket, ha nem a gyerekek?
A lányoknak nem könnyű a helyzetük, mert az egész családban mindenki pedagógus, közismert, hogy nem túl jól keresnek a közalkalmazottak.
Ámbár ha akarnának, azért tudnának segíteni, havonta 10-10 ezer forintról lenne szó. Amíg nem kellett a segítségük, eszembe s jutott, hogy kérjek tőlük, pedig jog szerint kellett volna és ezt pontosan tudják. Azt se tudom megtenni, hogy pereljem a nekem járó (nem kis) összeget. Igazából az borított ki teljesen, hogy könyékből nemet mondtak, sőt még én vagyok a hibás, mert anno az azóta 58 éves korában meghalt édesapjukkal felelőtlenül és tudtuk (ami nem igaz)nélkül felvettük a kölcsönt.
Hogy tetézzem még, SM beteg vagyok és ennek következtében mozgássérült. Szigorúan tiltva van, hogy stressz helyzetbe kerüljek, mert így jönnek a subok.
Hát igen. Rokoni körben nem ismeretlen előttem sem ez, hogy a szülők a gyermekük lakásvásárlásához kölcsönt vettek fel. Nem is kis összeget. Időközben az asszony megözvegyült. A lakását terhelték meg a kölcsön összegével. De - tudomásommal - a gyereke fizeti a törlesztőrészletet. Még jó, hiszen a szülő csak a nevét adta hozzá.
A legrosszabb, amit a végére írtál, erre gondolni sem szabad. Kell lennie valami megoldásnak. Talán a gyerekeid is elgondolkodnak, csak hát az idő?!!!
Remélem megjön a jobbik eszük és megtaláljátok a megoldást.
De te jó tanácsot kértél. Az előttem szóló a számból vette ki a szót. Én is ezt tenném, ha egyedül lennék és ekkora teher nyomná a vállam. Hátrahagynék cakot-pakot és elmennék albérletbe.
Pussz,
Éva
Eszedbe se jusson meghalni!? Akkor ajánld fel a banknak a ház másik felét is, és menj el albérletbe! Ilyen egyszerű!?
A legrosszabb, amit a végére írtál, erre gondolni sem szabad. Kell lennie valami megoldásnak. Talán a gyerekeid is elgondolkodnak, csak hát az idő?!!!
Remélem megjön a jobbik eszük és megtaláljátok a megoldást.
De te jó tanácsot kértél. Az előttem szóló a számból vette ki a szót. Én is ezt tenném, ha egyedül lennék és ekkora teher nyomná a vállam. Hátrahagynék cakot-pakot és elmennék albérletbe.
Pussz,
Éva
Csak az a gond, hogy én abban a házban lakom, a bank pedig fél házat nem vesz. Tényleg iszonyatosan nagy gond van. Úgy érzem ,hogy a legjobb lenne, ha én is meghalnék.
Ne haragudj, de ez teljesen családon belüli dolog. A gyermekeid egyértelműen megöröklik az adósságot is az elhunyt férjed után. Nem muszáj hallgatni rám, de ez a része rájuk is tartozik. Ne csak az apai örökség kelljen nekik, hanem akkor most kivehetik a részüket az adósságból is. Itt mindképpen nagy a gond, sajnos?! Feltételezni merem, hogy meg is van terhelve az ingatlan, ugye? Én a te helyedben hagynám, hogy a bank elvigye a férjed részét, mivel a gyerekeid, nem hajlandóak áldozni rá.