Valami van a levegőben:/
2012. január 24.
Nem tudom, mi van ma velem, de olyan sz... őőő rossz kedvem van. Az előbb majdnem még a sírás is elkapott, Anyu miatt:S Az elmúlt napokban nem voltam ilyen, nevettem is, szerintem csak ma van valami a levegőben. ...de a zene segít, ahogy mindig ;-)) Lekéstem a körzeti dokim rendelését, mert ebéd után kidőltem, pedig nem is akartam aludni, pont az orvos miatt:/ Na, majd holnap:D A mai napom elég unalmas volt, nem tudok mit írni róla. Ja, elfogyott a kókuszgolyó XD Tudtam én, hogy nem sokáig lesz belőle.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Igen, értelek. Egyetértek, én sem bírom, hogyha sajnálnak. Nem haragszom, csak nem jó érzés. Huhh... nem semmi, amiket leírtál most (is)! Igen, az autóval én is így vagyok, valahogy ráéreztem a vezetésre. Igen, a humorérzék nagyon sokat tud segíteni! Én is szoktam humorizálni, elég sokszor és sokszor olyan helyzetben is, amikor nehéz, de sokszor nem is tudatosan, hanem jön magától és csodálkoznak, hogy hogyan tudok még olyankor is nevetni... Mindig azt mondom én is, hogy talán azért van ez, hogy ne csavarodjak be. Hm... igen, ismerős ez a fajta humor, amit arról írsz, hogy az orvos mondandójára reagálva elkezdted tapogatni.
"Ne szomorkodj, csak vidáman és vastag sízokniban üldögélj!" :D Nem szomorkodom! Mégegyszer nem hagyom magam senkinek és semminek, hogy padlóra küldjön! Azért is meg fogok gyógyulni, ha most nincs is gyógymód, még később megtalálhatják és én erre koncentrálok, ebben bízom, nem pedig kesergek! Szóval nem szomorkodom!:-)) ...és igen, vastag zokniban üldögélek XD Igaz, nem sízokni, de 3 réteg "sima".
Kedves vagy és köszönöm a figyelmedet, ami a kesztyűt (is) illeti, de már én is gondolkodtam egy ilyen kesztyűn, viszont a dokim azt mondta, hogy az nem jó, mert épp' az a lényeg, hogy az ujjaim mindenképpen legyenek lefedve és melegen. Én is pont azon gondolkodtam, hogy olyan kesztyűt kéne hordanom, ami az ujjaimat nem fedi le teljesen, mert így sokszor nehéz fogni, írni, de a dokim rázta a fejét és azt mondta, hogy "pont az a lényeg, hogy az ujjaid mindig védve legyenek!" Szóval kénytelen vagyok a rendes kesztyűt hordani. ...de köszönöm azért a figyelmedet és a segítségedet!
Puszi
Sajnálom, hogy már nem tudsz odafigyelni több dologra:/
Örülök, hogyha ma jobb kedved van! ;-)) Ma nekem is, igaz, ehhez hozzájárult egy kedves levél is, ami feldobott.
...és igen, vannak olyan napok, mikor már az ember nem bírja tovább a benne zajló dolgokat és kicsit "meggyengül". Az eszem tudja, hogy ez normális, de valami gátol abban, hogy utat engedjek neki. Szóval mindig elfojtom:P
"Nem sírok, inkább "pisilek".":-))
Puszi
Tudod mikor az embert sorban érik csapások, lelki károk, akkor rájön csak saját maga az, aki igazán tud magán segíteni, más kívülálló sajnál, szán, ami nem jó érzés. Én ezért védekezem a sajátos öniróniával, humorral, hogy inkább irigyem legyen száz, sem szánakozóm egy is. A dokim is azt mondja talán éppen ezért a sajátos humorért élek túl sok mindent, amibe már más rég elfogyott volna. Nekem sem könnyű, sőt ha írásaimat visszaolvasgatod rájössz a vakvágányaim is elég torzak, és kegyetlen lépések voltak, és bevallom kitolattam sok rosszul megválasztott helyzetből amibe, más belesétált, és bele is halt, vagy megrokkant. Volt egy élettársam és nagyon vad ember volt, revolvert hordott, és kést magánál állandóan, s ha valami nem tetszett hadonászott vele, és volt a revolver csöve az agyamnál állt, mert a gyerek nem értette a leckét. Mondom voltak dolgok, melyekből sikeresen kitolattam. Ennek az embernek az utánam következő élettársa beült vele egy autóba belerohantak egy szakadékba a nő gyereke meghalt, a nő egy életre tolószékbe kényszerült. Én soha nem ültem vele egy autóba, csak ha azt én vezettem. Igaz jogsi nélkül, de ma már bizonyítsa be valaki fotóval. Nekem alapvető érzékem volt, van a motorokhoz és autókhoz. Ezt a fiam örökölte tőlem, nála sem kellett sokat tanulni, ment minden magától. EZ azt hiszem azt mondják tehetség. Ma már csendesen élem az életem, de a humorom megmaradt és kitart mellettem. Szerintem ha nem lenne el sem viselném, hogy siketen és vakon az agyamban folyamatosan növekvő elhaló résszel éljek, vagy gondolkodjak normálisan.
A kezelőorvosom azt mondta egyszer valamikor, hogy előbb utóbb de sajnos barátkozzam meg a dologgal folyamatosan vakulok, és szűkül a látóterem. Bólintottam, majd előrenyúltam és elkezdtem tapogatni a fejét, arcát, majd a vállát, nyakát. A doki megrémült és megkérdezte mit csinálok? Mondtam barátkozom a vaksággal!
Azt mondta nem vagyok ép eszű ember! Mondtam neki nyert, és erről Ő állította ki a pecsétes okmányt!
Az asszisztens nő majd le esett a székről úgy nevetett. Én meg próbáltam tovább tapogatni, de a doki elrohant mellőlem, úgy megijedt. Legközelebb azt mondta majd vesz fel védőmellényt is, mert félelmetes vagyok ahogyan reagálok a dolgokra. Mondtam neki ne féljen kis betoji, nem harapok, és karmolok. Csak szeretném, ha akkor is meg tudnám majd ismerni, ha nem látok! Meg ne fenyegessen, mert lehet hogy betojok ijedtembe és akkor moshatja a szennyesemet, mert ugye aki nem lát, az ne menjen a folyó szélére ruhát mosni!
NE szomorkodj, csak vidáman és vastag sízokniban üldögélj! Gondolkodtam neked egy olyan amerikás kesztyűn, aminek az ujjai hegye kint van szabadon, de felhúzható rá az első részre egy védő rész ami tapadósan kapcsolódik a tenyérnél. Akkor a gépelésnél nem fázna a kezed. és az ujjhegyeidet gyorsan melegbe tudnád dugni! Mit szólsz milyen ügyi vagyok, csak nem tudom mekkora a kezed? A középső ujjad hegye és a csukló távolsága kellene cm-ben! ha megírod az jó, aztán majd egy cím, ahova elküldöm!!!
Ja és abban tudnál enni is! Igaz mazsolázva, de sikerülne!!
Puszi Éva.
Azért vannak a könnyek,hogy hulljanak! Időnként egyenesen ajánlott.
Hát igen, leégett, mert nem tudok egyszerre több helyre és dologra figyelni. Sajnos ez is az agyam baja. Régen olvastam, filmet néztem és tudtam hol mi történik, nem kevertem össze, ma már jó, ha egyre oda tudok tisztességesen figyelni. Így elsírtam a krumplit, újat kellet pucolni, és főzni. Ebből is tudom, vagy a sebemet nyalogatom, vagy főzök. Mára már jobb a kedvem és a figyelmem is jobb, igaz nem terhelem le, nem sírok, inkább "pisilek" de hát vannak napok, mikor a lélek bögre megtelik és túl csordul. Puszi Éva.
Örülök, hogyha ma jobb kedved van! ;-)) Ma nekem is, igaz, ehhez hozzájárult egy kedves levél is, ami feldobott.
...és igen, vannak olyan napok, mikor már az ember nem bírja tovább a benne zajló dolgokat és kicsit "meggyengül". Az eszem tudja, hogy ez normális, de valami gátol abban, hogy utat engedjek neki. Szóval mindig elfojtom:P
"Nem sírok, inkább "pisilek".":-))
Puszi
Sajnálom, hogy Nálatok is ittak az egerek... Nekem sem hiányzott sok hozzá:/
Uhh:/ Leégett a kaja? ...na, akkor ez tényleg nem volt jó nap számotokra.
Először én is azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen hangulatban, eleve "esedékesnek" éreztem a hangulatváltozást, mert szokott lenni, hogy így rámjön és egy ideje nem ejtettem könnyeket. (...de most sem, már csak azért sem!:D) Remélem, hogy holnap már mindannyian jól leszünk! ;-))
Jóéjtpuszi! :)
:D oké:P
Én most elköszönök, mert a szemeim majd' kiesnek, én pedig majd' leesem a székről:D
Jó éjt! ;-))
Tudod mit? Majd valamit kitalálok, mondjuk a beszélő monitort. Na?
Én most elköszönök, mert a szemeim majd' kiesnek, én pedig majd' leesem a székről:D
Jó éjt! ;-))
Jajj, az nem jó:D Szeretek olvasni. Utálom is, hogy hamar fárad a szemem:/ Az oké, hogy van hangoskönyv, de pl. ezt az oldalt sem lehet hangoskönyv formájában olvasni XD ...márpedig én szeretek itt olvasgatni.
Akkor valamit ki kell találni… ne olvass? :)
Nem sírok:-)) ...csak nem bírja a szemem, ha sokat olvasom.
Mit olvasol, ami megsirat? Dobod el!!! :)))
Értem. Én sem igazán szoktam magambazuhanni (tudom, a naplóbejegyzéseim nem ezt mutatják, de akkor tényleg nagyon mélyen voltam!) Alapjáraton én sem merülök el a bánatban.
Á, nem kell nekem hagyma sem:D Ha valóban annyira bánt valami, hogy bőgni kell, akkor megy is, csak más előtt nem engedem:P Ne hozz hagymát, mert így is ömlik a könnyem az olvasástól:/
Ha tudod hol a megoldás… akkor ne késlekedj! :)
Sajnos, de ne foglalkozz vele, én sose merülök túl soká és túl mélyre. :)
Hozok félbevágott vöröshagymát, az majd beindítja a folyamatot. :)))
Á, nem kell nekem hagyma sem:D Ha valóban annyira bánt valami, hogy bőgni kell, akkor megy is, csak más előtt nem engedem:P Ne hozz hagymát, mert így is ömlik a könnyem az olvasástól:/
:D:D
Igen, tényleg mindig feltöltődöm itt! Aznap is, mikor "visszatértem" ide közétek, rögtön meghoztátok a kedvemet ;-))
Na, Te is?:/
Mondanám, hogy igen, de nekem más előtt nem megy:P
Hozok félbevágott vöröshagymát, az majd beindítja a folyamatot. :)))
Szavadon foglak! :)
Na látod!
Igen, tényleg mindig feltöltődöm itt! Aznap is, mikor "visszatértem" ide közétek, rögtön meghoztátok a kedvemet ;-))
Oké:-)) Majd a következőnél dupla adagot viszek:P:D
Tudom:-)) Itt mindig feltöltődöm!
Na látod!