Való világunk?
2011. február 6.
Szürke járdalapokon kopog a fekete csizmám. Próbálok elbújni a kabátomba a hideg elől, nem sok sikerrel. Közben a saját kis virtuális világomról gondolkodom, a virtuális barátaimról, az álomvilágról, amiért olyan sokat kapok mostanában, hogy nem a való világban élek. Apropó való világ!
A következő pillanatban kilép a gimiből egy szőke és egy barna lány, és megelőzve engem a komótos sétámban, élénk beszélgetést folytatnak. Mint megtudom az egyik való világos lány szerelmes egy fiúba, de közben egy másikkal csókolózik. A másik persze semmibe se veszi, csak kihasználja. Persze ezek után az egyes számúnak sem fog kelleni már. Ó, a mai fiatalság mennyi mindent tud a lélek rejtelmeiről! Erről egy vers jut eszembe, amit még lánykoromban olvastam anyu verseskötetei közt Robert Schumann német zeneszerzőtől.
Robert Schumann
Ein jüngling liebt’ ein Madchen
Képes Géza fordításában
Egy ifjú ég egy leányért
Egy ifjú ég egy leányért,
a lány szíve másért dobog –
ez a másik is más után jár
s ők ketten lesznek boldogok.
A lány most hozzámegy dacból
- tovább egy percig se vár – ahhoz, ki megkéri éppen,
az ifjúnak ez de fáj.
Oly régi e kis történet,
de mindig új marad
s akivel megesik, annak
a szíve megszakad.
Szóval Való Világ, kanyarodjunk csak vissza... Érdekes, hogy a nézők, akik napról-napra és adásról-adásra figyelemmel kísérik az eseményeket pillanatok alatt válnak önjelölt szakértővé a villalakók életét, érzelmeit és személyiségét illetően, hogy a jövőjüket ne is említsem. Időnként bepillantok egy fórumra, ami kizárólag ezzel a témával foglalkozik.
Az egyik szakértő megjegyzése:
"Egyébként, ha Olivér ki akarja rakni Bécit, tényleg most kell. Most az emberek közt sokan gondolják még, hogy utálják Olit, de ha kiesne, a műsor uncsibb lenne. A végén már ez nem számítana, csak az, hogy ki szimpi (például Béci - már akinek... ).
Olivérnek Béci ellen most van nagyobb esélye, nem a végén."
Szóval izgalmas ez a dolog, mert van párbaj, vannak jelek, van ki visz ki kit, és rendszerint legalább kettő szerelmes egybe. Van kettesben sírdogálás a fürdőben egymást simogatva, nagy fellángolások, hónapról-hónapra másba szerelmesedések, és akkor még a nyugiszobáról nem is beszéltem.
Azért vannak józanul gondolkodó egyének is, akik azt mondják, hogy az a gond ezekkel a műsorokkal, hogy semmi extrát nem nyújtanak. Ezzel az erővel az ő lakását is bekamerázhatnák - jó pénzért - és mutogatná mit csinál egész nap, kivel hogyan beszél. És ezért sztár lesz? Kissé morbid! Pedig ez a való világ. Emberek a képernyő előtt feszült figyelemmel koncentrálva, a monitor előtt a fórum 749-ik oldalára írva hajnali egykor, az utcán erről beszélve, a munkahelyeken... mindenütt...
Közben én is megalkotom a saját kis világomat a virtuális családommal, az álomvilágot, ahová jó betérni egy-egy nehéz nap végén. Kapni egy-egy kedves szót, bátorítást, és néha kijózanítást, egy jóízű vitatkozást. Mert az én álomvilágomban én választom a szereplőket, vagy éppen ők engem. Némelyikük valóságossá is válik, néhányuk pedig a feledés homályába vész. De mégis... jó ez így. Való világ a való világban, álomvilágom a valóságomban.
- Donna Juanna -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia DJ! Igazad van Én se nézem, de a cikked amúgy nagyon jó, dicséretes 5 csillagos! Pusz Orsolya
VV?
Inkább maradok Schumann-nál. :)
Köszi Peti! :)
Inkább maradok Schumann-nál. :)
Amit a Tv mutat Való Világnak, az közel sem az, így nem is nézem, számomra nem szórakozás a kigyúrt nagyképű önmaguktól elszállt emberek és mű macák világának bámulása, attól egy könyv ezerszer izgalmasabb.
A Való Világot meg tudnám mutatni itt a városomban van belőle pár hely, ahol valóban az zajlik, nem luxus körülmények között nagy felhajtással. AZ cirkusz, ami itt folyik az meg nem élet, hanem az éhhalál felé vezető út. Lenne ötletem a bizonyításra! Csak kicsi vagyok, így székre állok, s az ágy alá bekiabálok!! Sajna ez van. Ezek után várjuk, hogy az ifjúság értelmes és okos művelt legyen? Ennek? Minek? A műsor maga a jó ízlés elleni vétek. Nem 12-es karika, hanem néha 25-ös is elférne. Iskolába menet apró csöppségek erről beszélnek, sőt az oviban is téma. Kár, mert sok könyv gyerek film van, amit nézhetne ezek helyett, hogy fejlődjön!!!!! Üdv Éva.
A cikk Jó és a téma is.
Nagyon jól látod a dolgokat. :)
Köszönöm!
Puszi! D. J.
A Való Világot meg tudnám mutatni itt a városomban van belőle pár hely, ahol valóban az zajlik, nem luxus körülmények között nagy felhajtással. AZ cirkusz, ami itt folyik az meg nem élet, hanem az éhhalál felé vezető út. Lenne ötletem a bizonyításra! Csak kicsi vagyok, így székre állok, s az ágy alá bekiabálok!! Sajna ez van. Ezek után várjuk, hogy az ifjúság értelmes és okos művelt legyen? Ennek? Minek? A műsor maga a jó ízlés elleni vétek. Nem 12-es karika, hanem néha 25-ös is elférne. Iskolába menet apró csöppségek erről beszélnek, sőt az oviban is téma. Kár, mert sok könyv gyerek film van, amit nézhetne ezek helyett, hogy fejlődjön!!!!! Üdv Éva.
A cikk Jó és a téma is.
Szia DJ! Szerintem, az se volt normális aki ezt a műsort kitalálta, aki pedig jelentkezik rá, az még annyira se! Az írásod egyébbként tettszik.
Pusz Maresz
Azt gondolom, hogy nincs új a nap alatt. Minden a pénzről és a hírnévről szól. A kérdés, hogy mit vagyunk hajlandóak érte megtenni.
Örülök, hogy tetszik!
Puszi! D. J.
Szia Dizsi!
Ügyesen megírtad. Azt hiszem én is inkább a való világ helyett a kis virtuális álomvilágomat választom, legfeljebb, ha nem tetszik az álom, vagy akiről szól, mert csalódok benne, lecserélem. Semmi se tart örökké, még az álom se :-)
Puszi,
Éva
Köszönöm az ügyest!
Jó a választásod, és a lényeg, hogy te írod a saját álmod. Te vagy a forgatókönyvíró és a rendező egy személyben. Csak jó vigyázni, nehogy diktatórikus legyen az ember. :)))))
Puszi! D. J.
Szia DJ! Írásod nagyon jó, de Én nem nézem ezt a műsort! Puszillak Orsolya
Tudod az van, hogy én sem nézem. Bár bevallom, hogy a cikk miatt próbáltam megnézni egy részét, de nem sikerült. Valahogy ez nem nekem való. :)
Puszi! D. J.
Kedves Donna!
A te virtuális való világod sokkal valódibb, mint a tévében bonyolódó história.
Szükségünk van, mindenkinek szüksége van az álmaira. Ott meg tudjuk élni azt, ami az életben soha nem fog elkövetkezni. Pillanatnyi jóérzéssel jóllakatjuk a lelkünket.
A másik való világról eltérő a véleményem attól a sok elmeroggyanttól, akinek
ez a szem rágógumija.
Néhány exhibicionista állat tárogatja a f...kát, és a pi....t a közönsége felé. Ez már a szellemi nihilizmus csúcsa. A kukkolók nagy-nagy örömére műanyag emberek(?) műanyag problémák megoldását generálják. Ez a sötétek szórakozása.
Azt, hogy néhány nap ismeretség után tiport fejű bunkók lobogó farokkal üldöznek kőkeményre felfújt poliészter guminőket, már nem tudja bevenni a gyomrom. Ez már a prostitúció legalja. Hányni kell tőle, és attól is, akinek ez a szórakozása.
Tamás
Egyszer láttam egy filmet, ahol a férfi és a nő két évig nem találkoztak, csak leveleztek. És amikor a férfinak azt mondta a testvére, hogy valóságos nőkkel kéne randiznia, akkor ő erre azt válaszolta, hogy a levelezőtársa sokkal valóságosabb számára, mint bármelyik másik nő. Természetesen a végén összejöttek.
Azt hiszem, hogy a saját magunknak alkotott virtuális világunkból is annyi a valóságos számunkra, amennyit mi magunk adunk bele. Persze függ a másiktól is, de úgy tapasztalom, hogy az őszinteség oda-vissza működik. Ha nem, akkor úgyis lemorzsolódik. A végtelenségig úgysem tudjuk megjátszani magunkat. De miért is kéne? Sosem értettem azokat, akik akkor is vetítenek, amikor nem muszáj. De azt hiszem, nekem ezt nem is kell értenem. :)
Csók! D. J.
Pusz Maresz
Ügyesen megírtad. Azt hiszem én is inkább a való világ helyett a kis virtuális álomvilágomat választom, legfeljebb, ha nem tetszik az álom, vagy akiről szól, mert csalódok benne, lecserélem. Semmi se tart örökké, még az álom se :-)
Puszi,
Éva
A te virtuális való világod sokkal valódibb, mint a tévében bonyolódó história.
Szükségünk van, mindenkinek szüksége van az álmaira. Ott meg tudjuk élni azt, ami az életben soha nem fog elkövetkezni. Pillanatnyi jóérzéssel jóllakatjuk a lelkünket.
A másik való világról eltérő a véleményem attól a sok elmeroggyanttól, akinek
ez a szem rágógumija.
Néhány exhibicionista állat tárogatja a f...kát, és a pi....t a közönsége felé. Ez már a szellemi nihilizmus csúcsa. A kukkolók nagy-nagy örömére műanyag emberek(?) műanyag problémák megoldását generálják. Ez a sötétek szórakozása.
Azt, hogy néhány nap ismeretség után tiport fejű bunkók lobogó farokkal üldöznek kőkeményre felfújt poliészter guminőket, már nem tudja bevenni a gyomrom. Ez már a prostitúció legalja. Hányni kell tőle, és attól is, akinek ez a szórakozása.
Tamás