Várakozás
2023. december 24.
Tél van. Tavaszról álmodnak az almafarügyek. S amikor eljön az idő, először a kis virágbimbók indulnak meg. Kezdetben mint egy szemérmes nő szorosan összezárt ajkai pironkodnak a csalóka áprilisi időjárásban. Vajon tényleg tavasz van? Hihetek benne? De nincs menekvés és lassan megduzzadnak a napsugár követelőző csókjától, s mikor a langyos tavaszi szellő felhevíti őket, megadva magukat kipattannak a szirmok, hogy felkínálják édes nektárjukat a méhek csábító zümmögésének, hogy gyümölcsözővé és termékennyé tegyék a virágokat. Ilyen a szerelem, lassan kopogtat be, szelíden, de mégis kitartóan.
Majd a virágok mellett a fa lombot nevel, hogy óvja és ringassa a gyümölcskezdeményeket a hűvös éjszakákon, a viharos nyári napokon, és otthont nyújtson a fészket rakó madaraknak. S a kis rigók még nem is sejtik, hogy a nyár után ősz jön. A fa odaadja termését és illatozó almákkal telik meg a kamra, a szívünk pedig örömmel. Azután újra beköszönt a tél. A idősebb rigók összebújva a faágakon a rügyekkel együtt tavaszról álmodnak, s esténként elmesélik a gyerekeiknek, hogy bizony, lesz még tavasz, és lesz még tél, s míg világ a világ, a gyümölcstermő rügyek minden tavasszal csókra nyújtják rózsaszín bimbóikat a simogató napsugárnak, hogy újra és újra kiteljesedjen ez a szerelem, s az élet soha ne érjen véget.
- Zöld ujj - Grüner Daumen -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.