Várok / szonett/
2020. május 15.
A cammogó percek, merengőn telnek,
amin már nem nevet a lét magánya.
Képzelet cikázik, mint őszi felleg,
és lesz kétkedés viruló tanyája.
Ámuldozva virít a nap sugara,
türelem cseppjeit így szerte szórja.
Magasra szállhat a főnixmadara,
panorámát látatja alkotója.
Mihelyt bóbiskoló érzelme ébred,
áhított pillanat lelkét öleli.
Feldereng elméjében kedves élted,
találkozásuk lehet oly közeli.
Derűlátó várakozás üdvözít,
és pilleszárnyakon hozzád elröpít.
2020. 05. 14.
Ilpaki
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: internet
A bejegyzést írta: Ilpaki
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.