Vártak a kutyáim

2014. augusztus 17.

Vissza a naplóhoz

Végre hazaértünk és vártak a kutyáim. Örültek nekem, hogy végre megint itthon vagyok, s tudták, hogy kényeztetem őket ismét legalább két hétig.
Beszélgetek velük, mely nagyon hiányzott nekik, mert a barátom, aki távollétemben eteti őket, korrektül megeteti, itatja őket, de nincs ideje velük szót váltani.
Márpedig nekik is szükségük van a jó szóra, anélkül kutyául érzik magukat.

A bejegyzést írta: Yolla

Hozzászólások

időrendi sorrend

zsoltne.eva

párbeszéd

Válasz erre: emillio

Zséva néne!

Ne erőlködj, - a kutyaugatás nem hallatszik az égig!
Inkább, ha külsőleg barátkoznál szórakozás szinten,
akkor javaslom a showder klubbot! Itt beszélgetés szinten
lehet szórakozni! Igaz, nem szólhatsz bele, mert az nem
mikrofon! Különben is, - hallgatni arany! (:-D)
Szépen kell ülni a popódon, és csendben vigyorogni
a hallottakon! (Az a baj, hogy én nem tudlak csendesen
ülve elképzelni!)

Ne is gondolj arra, hogy én egy ilyen klubba betévednék. Semmilyen klub nem jöhet szóba. Éppen elég nekem a kemény viták klub... Ott is már igen rég jártam... Nincs ott se semmi érdekes!!! Magammal meg nem szeretek beszélgetni, hiszen mondom... rám szól a lány! :-)

emillio

Zséva néne!

Ne erőlködj, - a kutyaugatás nem hallatszik az égig!
Inkább, ha külsőleg barátkoznál szórakozás szinten,
akkor javaslom a showder klubbot! Itt beszélgetés szinten
lehet szórakozni! Igaz, nem szólhatsz bele, mert az nem
mikrofon! Különben is, - hallgatni arany! (:-D)
Szépen kell ülni a popódon, és csendben vigyorogni
a hallottakon! (Az a baj, hogy én nem tudlak csendesen
ülve elképzelni!)

zsoltne.eva

Megértem őket. Én is néha kutyául érzem magam, ilyenkor magamban beszélek, a lányom rám szól... persze, mert én meg rá, ha elfelejtené, hogy ketten vagyunk... Mondja nekem, ha valami baja van. Igen ám, de akkor meg be nem áll a szája...
Hát igen, néha kellene egy külső barát. Lehetőleg olyan, aki mindkettőnket elszórakoztatna... Nem ám félreérteni?! Csak beszélgetés szintjén. :-))))