Vége
2014. november 9.
Egy történet egy fiúról és egy lányról fog elkezdődni és ki tudja hol végződni. Ezért sem akarom magam talán talányokban írni, és kifejezem azt, amitől nőnek érzem magam. Amitől mágikus, amiért élek. Most nem hagyhatom abba. Nem lehet minden érzésem nosztalgikus, nem szabad minden gátat megszabni... Nem lennék szabad. Akkor tájt, amikor még bele voltam bolondulva, minden férfi a tenyerén akart hordozni. De azért mert hazudnak, és bolondítanak, még az sem kell, hogy aki szeret szeressen. Mert kicsinálom! Nem magam miatt, hanem miatta, mert azért van velem, mert az énemet szereti. Van bennem valami - vagy talán a testemet, és nem is igazán tudom, mit lehet bennem találni. Amitől én lennék az aki...Vége, és pont. Ezért tudom, már nem szabad találgatni, nem szabad a másikat az érzéseiért kigúnyolni, vagy mert nem tetszik - csak azért mert beléd szerelmes, mert az lenne a végszó.
Az lenne, hogy vége - nem akarlak többet látni!
A bejegyzést írta: Zsüsztin
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ezért nincs vége. Bátran zárjunk be ajtót ablakot, ha kell, mert minden zárt ajtó mögött egy uj, szebb világra nyílhat egy másik ajtó. Már az ablakon is friss, oxigéndus napfény árad reánk.
Lásd meg Te is!
Engedd magad szeretni!
Szorítok, hogy minden a helyére kerüljön!
Pussz,
Tündér