Végre elindultam

2022. március 21.

Vissza a naplóhoz

2017. április 26.-i jegyzet:

az úton, amire már nagyon régen rá kellett volna lépnem, csak sok akadály volt előttem. Lépnem kellett, mert az életminőségem és maga az életem volt veszélyben a depresszióm mértéke miatt. A legalját megjárva elkezdtem erőt gyűjteni, ezzel párhuzamosan informálódni, hogy merre induljak segítségért? Évekig tartott a felkészülés magamban, aztán eljött a nap, ami egyszerre ígért megkönnyebbülést és esélyt arra, hogy a környezetem (főleg apám) visszalök a mélybe. Mikor eléálltam már felkészült voltam az esetleges pofonra. Meg is kaptam és hiába készültem fel rá, fájt. Nem mutattam ki neki, de ekkor megint depresszió következett, viszont elhatároztam, hogy nem fogom feladni és gyenge sem leszek. Sikerült kapcsolatba lépnem egy pszichiáterrel, igaz ahogy sejtettem és ahogy olvastam, a pénztárcámba rendesen belenyúl, viszont vagy ez, vagy tovább süllyedek a 20 éve hurcolt teher alatt és belefulladok ebbe a fullasztó és a megfelelési kényszer miatti erőfeszítés verejtékével, az elnyomottság miatti feszültség és depresszió könnyeivel átitatott jelmezbe. Ideje, hogy leszaggassam magamról. Elindulhat idebent a rendrakás, legalább részben.

A házfelújítás megállt, a Krisz most máshol is dolgozik. A múltkor, mikor itt volt, elcseszte a villanyt a fürdőszobában is, meg a hátsó kertnél is és a teraszvilágítás is pislákol. Mondtam apámnak, hogy nem lesz jó vége, inkább hívjon szakembert, akkor hallgatott is rám, de úgy tűnik valójában ment a maga feje után és mégiscsak rábízta a Mekk Elekre.

A futóműveimmel nem vagyok jóban mostanság. Nem tudok felállni, csak ha karból feltolom/valamibe kapaszkodva felhúzom magam. Néha sikerül felállni rendesen is, de akkor egyből kimegy az erő a lábaimból és összecsuklanak. Ha az előbbiek szerint állok fel, akkor marad bennük annyi erő, hogy egy ideig tudok állni és járni is tudok többmétert.

Megrendeltük a macskakennelt. Ha legyártották, akkor a Krisz elhozza nekünk és 3-an összeállítjuk.

A napokban megint sírva röhögtem. :-D Nagyon kellett már egy igazi nevetés.

A bejegyzést írta: Arnold91